Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Bölcső és fejfa

Oly régen próbálkozom már e poszt megírásával. Egy asztalosműhely munkái között időről-időre megjelennek a születéssel és elmúlással kapcsolatos famunkák is, úgy mint a bölcső és a fejfa is. Egyes műhelyek ráállnak e viszonylag folyamatos munkát adó termékek gyártására, mások - mint mi is - időnként kapunk ilyen megbízásokat. A fa nem időt álló: rendszeres gondoskodást, ápolást igényel. Talán ez az oka annak, hogy világunkban a kő, a márvány, előkelőbb helyet kapott a sírkertekben. És így volt ez akár az ókorig visszamenőleg is, hisz a hieroglifák nagy része is kőbe - és nem fába volt vésve. A bölcső persze nemigen készülhet kőből, viszont nagyon rövid a használati ideje, hisz csupán a baba felüléséig jelent biztonságos közeget. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy hosszú évtizedekre kiesett a forgalomból, hisz a gyermekvállalásnál-nevelésnél is fontos szemponttá vált a kifizetődés. Márpedig egy újszülött fekhelyénél az a kifizetődő, ha minél tovább használhatja a gyermek, s így váltak keresetté azok a rácsos babaágyak, amelyek később önálló, rács nélküli fekhellyé alakíthatóak. A célszerűséget nem is akarnám megkérdőjelezni, azonban egyre több tanulmány lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy egy megszületett csecsemőnek mekkora szüksége van még az anyaméhben is tapasztalható ringató mozgásra. E mozgás kihat az idegrendszerére, s ezen túl a mozgásfejlődésére is. A sok-sok ringatásban részesülő babák kiegyensúlyozottabbak, mozgáskoordinációjukban fejlettebbek ebben nem részesülő társaiknál. Így talán örvendetesnek is nevezhetnénk a régi, elfeledett bababútorok - mint a bölcső is - iránti felélénkült érdeklődést. Nálunk egy padlásról "lementett" darab újrafeldolgozása történt meg, egy gannai család megszaporodása ürügyén, ahol a leendő "keresztmama"? gondoskodott e bútordarab felújításáról, s jelentem, a bölcső már használatban is van:)))
A fejfáról - mint az elmúlás illetve az emlékezés megörökítőjéről következő posztomban írok.

Megjegyzések

  1. Cecilia2012. június 2. 6:07

    Nagyon szép a felújított bölcső, szerintem sokkal értékesebb, mint egy boltban vásárolt ágy. Minden jót a kisbabának és a keresztmamának!

    VálaszTörlés
  2. Holdgyöngy2012. június 2. 8:12

    Szép lett.

    VálaszTörlés
  3. Henko2012. június 4. 21:26

    Szerintem a leendő és újdonsült szülők nagy többségében nem a kifizetődés és praktikusság alapján vásárolnak gyermeküknek ezt-azt. Volt szerencsém egy ideig egy nagy láncolatú babaáruházban dolgozni, ahol elképesztő árukkal halmozTák el a vásárlókat, akik élve a lehetőséggel mindent meg is vettek. Iszonyú pénzeket elköltenek, még azok a családok is, akik egyébként nem állnak jó anyagi körülmények között. Én azt gondolom, hogy az emberek fejében keresendő a gond.
    Nagyon szép lett a bölcső! Én bizakodó vagyok, egyre többen igényt tartanak a régi, hagyományos tárgyak iránt, akár mai "köntösbe" csomagolva is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk