A legdrágább játék? Néha egy marék kavics.

Kép
  Van valami, amit a Bodzásban újra és újra megfigyelünk. Megérkeznek a gyerekek. Az autóból előkerülnek a gondosan becsomagolt játékok, társasok, labdák, kütyük. Aztán alig telik el fél óra, és mind ott maradnak a szobában. Odakint ugyanis sokkal érdekesebb dolgok várnak. Egy marék kavics. Egy különös alakú bot. Néhány kiszáradt csigaház. Vadvirágok, tobozok, falevelek, makkok. Egy homokkupac vagy egy pocsolya. Ezekből készül a leves, a vár, a kincsesbánya, a varázspálca vagy éppen egy teljes mesebeli világ. A természetnek van egy különleges tulajdonsága: nem mondja meg, minek kell lennie egy kavicsnak. A gyerek fantáziája pedig pontosan ettől kezd szárnyalni. Órákig képesek a picik a kavicsokkal matatni, rendezgetni, vödörbe gyűjtögetni őket, vagy épp spirál alakba rendezgetni a fűben. Így tanítják meg a gyerekek nekünk, hogy néha a legjobb ajándék az a kis idő és szabadságérzés, hogy a játékunkat magunk találhatjuk ki. Felnőttként pedig elmélázhatunk azon, hogy a legszebb gyerek...
Megjegyzés küldése

Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra.....

A szilveszter és az új év is szinte tavaszias idővel kényeztetett minket. Még a mai napon is jobbára napsütés volt, csak délután ered.t el a gyönge eső.
No, a meteorológiai helyzetjelentés után nézzétek meg alábbi képeimet. Tincső kecsóval és a két pulival sétálni indultunk ebben a gyönyörű időben. Tincső először a nyitott kapun csak kinézett - nincs-e ellenség a közelben:)) - aztán némi hívószóra csatlakozott hozzánk, és végig mellettem maradt, épp csak kis kitérőket engedett meg magának a bokrosokban. Bogi és Maszat is élvezte, hogy most engedéllyel lehetnek távol a birtoktól, s bár vérükben van, hogy a kecskét terelni kell, most mégis rám bízták a felügyeletet. Azért néha meg-megálltak és ellenőrizték a kecske helyzetét, s ha pár méterre eltávolodott tőlem, már visszairányították a közelembe.
Jópofa volt figyelni, ahogy Tincső izgatottan tekinget jobbra-balra, nem tudja, hogy féljen-e vagy sem, mindenesetre nemigen használja ki a lehetőséget, hogy legelésszen a száradt kórókon.
Február végére várjuk a gidákat, már szépen gyarapodik a pocakja. Legalább két gidát "látok" benne:))




Megjegyzések

  1. MJ2012. január 4. 12:00

    Boldog új esztendőt kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Holdgyöngy2012. január 4. 13:02

    Boginak egy simaogatást! Azért jó tudni, hogy számíthattál rájuk!

    VálaszTörlés
  3. Henko2012. január 5. 4:19

    Jó Nektek, hogy akár már február végén "babázhattok":-) Nekünk is van egy pulink, ő is előszeretettel terelgeti a kecskéket és ilyenkor olyan fontosnak érzi magát:-)
    Sajnos napsütést errefelé már régen láttunk:-(

    VálaszTörlés
  4. sz.marika2012. január 7. 10:02

    BÚÉK! Óriási az első kép..a többi is...de az első fantasztikus:-))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk