Leó

Méltatlanul kevés szó esett ebben a blogban Leóról, öreg kutyánkról. Pedig muszáj megemlítenem csodálatos jellemét, rendkívüli odaadását, amit egész kölyökkorától volt szerencsénk élvezni. A poszt az elmúlás jegyében íródott, bár Leó még él. Viszont napról-napra gyengül, s közben mégis felerősödik, hihetetlen az az élni akarás, ami munkál benne, és csodálatos kutyajellemét formálja. A sok új élet születése mellett mostanság kevesebb figyelem fordult felé, ezt szeretném ezzel a poszttal pótolni, bár tudom, lehetetlen.
Három vizslakutya a vendégünk - tulajdonosaikkal együtt - s köztük egy tüzelő szuka is. Leónk minden erejét és "férfiasságát" összeszedve megpróbál az ifjú titánokkal versenyre kelni, természetesen sikertelenül. Viszont a legszebb szerelmi  dalt ő vonyítja a fiatal szuka fülébe. Sajnos,  a tettek mezején elvérzett, de ő rendületlen, s szíve hölgyét zengő baritonnal próbálja meghódítani.
Ma 30 km-es túrára kísérte vendégeinket, ami az ő korában és csontozatával igazi csodatett. Leó kölyökkorában átesett a parvovírus fertőzésén, az orvosok nem jósoltak neki hosszú életet. Két heti küzdelem - én táppénzre mentem, hogy ápolhassam, Fefe az éjszakáit áldozta rá - végül meghozta gyümölcsét: a kölyök életben maradt, ám hátsó ízületei megsínylették a fertőzést, diszpláziás lett. Soha nem tudott két lábra állva a nyakunkba ugrani, ami termetes súlyát tekintve nem volt nagy hátrány. Viszont hosszú csavargások nemigen jöhettek számításba, ő sosem kísérte el Fefét a lovaglásaira, hisz nem bírta volna az utat végigküzdeni.
Mostani vendégeinkkel és kutyáikkal - a szukának köszönhetően - viszont megtette ezt az irdatlan távolságot, és úgy érkezett haza, hogy szinte összerogyott. Órákig egy helyben feküdt, a vizslák röpködtek körülötte, nekik meg sem kottyant ez a kirándulás. Leónak még a fejét is nehéz volt felemelnie. Nem is tette meg, mély, remegős sóhajtásokkal pihegett. Sokáig simogattam, az izmait masszíroztam, amit hálás nyalogatással fogadott. Tekintete már elülő. Nem tudom, meddig él még, (16 éves), de a mai nap nagy megterhelés volt neki. Aggódva figyelem mozdulatait, megtört pillantását.

Remélem, jó gazdái vagyunk neki, és még sokáig körünkben tartózkodik...