Húsvétról, szokásokról, vendéglátásról
A húsvét vallási és egyben családi ünnep is. A vele kapcsolatos étkezési szokások is ebből gyökereznek. A hagyománynak ebben mindig nagy szerepe volt, valamint a természeti jelenségeknek is - itt a tavaszi megújulásra, az új termés utáni aggódásra gondolok.
A farsang, a vigasság után kezdődik a böjti időszak. Sok helyen napjainkig él a gyomrot nem terhelő köménymagos, a cibere, a savanyú tojásból valamint a szárított gyümölcsökből készített levesek időszaka. Hamvazószerdától a halas ételek is az asztalra kerülhettek. A káposztába böjtben apróhal, vaskosabb pénztárcájúaknál harcsa, hering is került. A tojásételek mindennapiak voltak. A bab, borsó, lencse főleg levesként került az asztalra.
Nagyanyáink idején elképzelhetetlen volt nagycsütörtök (vagy ahogy akkor hívták: zöldcsütörtök) fokhagymás spenótfőzelék nélkül. A sóskaleves, tökkáposzta, juhtúrós lángos is ez időtájt volt szokásban.
Az ünnep, a húsvét nem maradhatott el akkor sem - és ma sem - a sonka, a bárány, a nyúl nélkül, friss tavaszi salátákkal.
Az édességek közül a kedvenc a kuglóf, a beigli, a diós-mákos patkó.
Gyakori étek még - a praktikum jegyében - a főtt sonka levében főzött kaszásleves, vagy a bárány feje kocsonyába, levesnek.
A húsvét hétfői locsolókat édes italokkal (naranccsal ízesített édespálinka) és gyümölcslikőrökkel kínálták a sörök, borok mellett.
Hogyan került szokásba a húsvéti nyúl-hozta tojás? Egyes kutatók szerint a hazánkba jött némethoni jobbágyok földesúri adóként nyulat és tojást vittek uruknak...
Forrás: Balázs mester (Draveczky Balázs), az asztali örömök historikusa
A farsang, a vigasság után kezdődik a böjti időszak. Sok helyen napjainkig él a gyomrot nem terhelő köménymagos, a cibere, a savanyú tojásból valamint a szárított gyümölcsökből készített levesek időszaka. Hamvazószerdától a halas ételek is az asztalra kerülhettek. A káposztába böjtben apróhal, vaskosabb pénztárcájúaknál harcsa, hering is került. A tojásételek mindennapiak voltak. A bab, borsó, lencse főleg levesként került az asztalra.
Nagyanyáink idején elképzelhetetlen volt nagycsütörtök (vagy ahogy akkor hívták: zöldcsütörtök) fokhagymás spenótfőzelék nélkül. A sóskaleves, tökkáposzta, juhtúrós lángos is ez időtájt volt szokásban.
Az ünnep, a húsvét nem maradhatott el akkor sem - és ma sem - a sonka, a bárány, a nyúl nélkül, friss tavaszi salátákkal.
Az édességek közül a kedvenc a kuglóf, a beigli, a diós-mákos patkó.
Gyakori étek még - a praktikum jegyében - a főtt sonka levében főzött kaszásleves, vagy a bárány feje kocsonyába, levesnek.
A húsvét hétfői locsolókat édes italokkal (naranccsal ízesített édespálinka) és gyümölcslikőrökkel kínálták a sörök, borok mellett.
Hogyan került szokásba a húsvéti nyúl-hozta tojás? Egyes kutatók szerint a hazánkba jött némethoni jobbágyok földesúri adóként nyulat és tojást vittek uruknak...
Forrás: Balázs mester (Draveczky Balázs), az asztali örömök historikusa
De jó hagyományőrző írás, bizony , milyen találékonyak voltak elődeink böjtben is! El is tanulom tőlük, egészséges étkek, nemcsak böjti időszakban esnek jól!
VálaszTörlésSzia! Nézz be hozzám, vár egy kis meglepi!
VálaszTörlés