Kipihenni a nyaralást...?

Kép
    „Még ki sem pakoltunk, de már mosok, vasalok, és valahogy ki kellene pihenni a nyaralást…” – sok családban hangzik el ez a mondat a nyaralás végén. Egy egyhetes tengerparti vakáció valóban csodálatos élmény, de az odáig vezető út sokszor kevésbé pihentető. Hónapokig tartó szervezés, szállásfoglalás, csomagolás, listaírás, majd a hosszú autóút az Adriáig, gyakran dugókkal és fárasztó utazással. Mire megérkezik a család, már mindenki alig várja, hogy végre… pihenhessen. Aztán egyszer csak vége a szabadságnak. Következik a hazautazás, a bőröndök kipakolása, a hegyekben álló szennyes, a mosás, a vasalás, és máris kezdődik újra a megszokott hétköznapi rohanás. Ráadásul sok munkahelyen szinte magától értetődőnek számít a külföldi nyaralás. Mintha ezt is „teljesíteni” kellene, hogy valóban sikeresnek és kipihentnek érezzük magunkat. Pedig a pihenés nem verseny, és nem attól lesz értékes, hogy hány száz kilométert utaztunk érte. Néha éppen a legegyszerűbb dolgok adják a legtöb...
Megjegyzés küldése

Gidafotók és gomolya - most tehéntejből

El tudnám tölteni úgy a napot, hogy egész nap a gidákban gyönyörködöm. Annyira gyönyörűek és édesek, és mozgékonyak, és kedvesek, és...és...és..
Közben Tincső is elpottyantott egy bakocskát, csodás tömött bundájú fiúcska, már most akkora, mint az egyhetesek. Neki nem lesz gondja a csecsre, kettő is jut egy szájba...:)) Szegény öreg Ibikém alig bír megbirkózni a tejtermeléssel a két kicsinek, akik tízpercenként megkívánják az édes lét. Közben ugri-bugriznak, falra másznak - de tényleg - teli energiával, nem érdekli őket a tél, a tacsak-pocsolya, hogy nincs zöld az anyjuknak, csak széna és lucerna, és alma, és sárgarépa, az élet olyan szép, gyönyörű és annyit, de annyit kell ugrálni, farakást mászni...!
Jaj, a kecskegida a legcsodálatosabb állatgyermek! Nincs bájosabb nála.
Bogi kutyám is vemhes - még sosem volt kölyökkutyám - január végére nála is ellés várható. Édes istenkém, ennyi szaporulat...
Nos. Váltsunk komolyra. Mivel most kecskéim a gidákra termelnek - Gitta révén pedig az új jövevényre - én viszont már annyira sajtkészítő lázban égtem, ezért kénytelen-kelletlen tehéntejet vásároltam, frissen fejtet, 5 litert. Fokhagymás gomolyát készítettem belőle, és újból átéreztem az alkotás örömét, amikor egy finom állati termékből emberi fogyasztásra alkalmas, csodás ízharmóniával megáldott terméket sikerült létrehoznom. Tudom, ez így leírva túl költőinek hat, talán ömlengős is, mégis így van: szeretek a saját kezem munkájával finomságot előállítani. Összes blogger-társam, aki bármilyen ételköltemény előállításával foglalatoskodik, ugyanezt érezheti, és a csodát, hogy az internet segítségével ezt másokkal is megoszthatja.
És a fotók gidákról, sajtról
:
 A háttérben
látszódnak a gyöngytyúkok, akiknek hangjától épp megriadni készül ez a bakocska...
Anyák a szénarácsnál, s a gidák szemlélik, hogy mi is folyik itt..






A jó magyar gomolya mindig a pásztorember egyik fő tápláléka volt. Én is próbálom megőrizni, és vendégasztalom fogásai között felszolgálni ezt az ősi magyar tejterméket.

Megjegyzések

  1. Atkáriné Terike2011. január 15. 0:05

    Gyönyörűek a kiskecskék!
    Örülök,hogy semmi gond.
    Nagyon kiváncsiskodnak,hiszen most fedezik fel a világot. Gyönyörű a lábuk,mintha csizmában lennének. Jajj de szeretem őket!
    Nem ömlengés amit írtál a kezed munkájával előállított ételekről. Nagyon jó,hogy megtudjuk mutatni egymásnak! Sőt én még azt is elvárom,hogy dícsérjenek vagy kritizáljanak! De tegyék meg! Nagyon hiú vagyok és szeretem ha dícsérnek. Persze a kritikát is megfontolom.
    Azt hiszem mindannyian így vagyunk ezzel.
    Nagyon jól néz ki a gomolyád! Jó lenne megkóstolni!

    VálaszTörlés
  2. Annamarie2011. január 15. 1:59

    Mindig is tudtam, hogy csodás állat a kecske, a gidák gyönyörűek, aranyosak! A gomolyád nagyon guszta, már én is próbálkoztam házi tehéntejből hasonlóval, persze jóval kevesebből. Nem lett rossz, sőt kifejezetten kevésnek bizonyult. :-)

    VálaszTörlés
  3. MJ2011. január 15. 2:33

    Szépek, aranyosak! Jut eszembe! Idősektől hallottam, hogy a gyöngyös hangja elűzi a patkányt. Ez vajh igaz?
    Nagy sajtevők vagyunk Melindával. Gusztusos.

    VálaszTörlés
  4. Bodzás Vendégház Ganna2011. január 15. 9:11

    Terike: már csak Gitta ellésére várunk, remélem, az is lezajlik rendben.
    Annamarie: ha sikere volt a gomolyádnak, érdemes többször is próbálkozni vele, olyan fincsi.
    MJ: igen, a gyöngyös hangja sok mindent elriaszt a ház körül, én spéci a rókát próbálnám "vele" távol tartani, de az egyéb tyúkokra veszélyes négylábú sem baj, ha eliszkol a közelünkből. A kellemetlen szomszédot is ki lehet a hangjával idegelni:)))

    VálaszTörlés
  5. duende2011. január 16. 0:01

    Néha nagyon irigyellek... :) Azt hiszem, én is egész álló nap elnézegetném őket! Nagyon-nagyon édesek, szépek.
    Most megkeresem a gomolyareceptedet a blogon... :)

    VálaszTörlés
  6. Era2011. január 16. 4:25

    Szia Bodzazsuzsa!
    Régóta olvasgatom a blogodat ami nagyon tetszik!
    Ha küldenél nekem egy e-mail címet szívesen átküldenék Neked egy "bloggerkedő" szerkesztői lehetőséget, vendéglátás-turizmus témában...
    Ide küldheted, ha érdekel: cerika65@gmail.com

    VálaszTörlés
  7. MJ2011. január 16. 23:24

    Háááát! Ha igazán kellemetlen a szomszéd, akkor olyan a hangja mint a gyöngyösé. Fülsértő verseny!

    VálaszTörlés
  8. Holdgyöngy2011. január 18. 12:09

    Örülök a szaporulatoknak. Olvaslak ám, ha nem is jelzek. Ez a Bogi, kíváncsi vagyok-leszek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk