Egy csepp falusi élet

Esős-hűvös május, lovakkal a sárban, és virágok közt Bugaccal, buksisimogatással. Nyugdíjas baráti társaságot vártunk kóstolóra. Voltak sajtok, disznótoros és roston sült pisztráng is. Meg cékla kuglóf. Valami készül a Bodzás Vendégház tájékán... Májusi pompában a jezsámen Lemenő napsütésben fürdik a kert Misu cicánk a padlástérben - ő még Bubunk unokája, aki nemrég költözött át a túlvilágra. Kacsahűsölő az eperfa alatt. Elindult a befőző szezon: először kakukkfű szárítmány készült a fűszerkertből konyhámba. Túl vagyunk az első bodzaszörpökön - a sok eső nemigen kedvezett az ízvilágának -, és készül a fenyőrügy-akácszörp is. Remélem, csodás lesz!

Még sosem gondoltam úgy a vendégházunkra és a hozzánk érkezőkre, mint egy vidéki kalandra. Pedig az, nagyon is! Erre most Piri és Dani ittléte mutatott rá erőteljesen, hisz jó kis kaland volt mindkettőnknek a hétvégi kiruccanásuk Gannára. Nagyon fiatal - huszonéves - fővárosi, értelmiségi  házaspár - Piri és Dani - elindultak a Bakonyba vonattal, busszal, teljesen mindegy volt, hogy esetleg két lábbal érnek a szálláshelyükre, hozzánk, a Bodzásba . Összes felszerelésük egy túrazsákba csomagolva, GPS nélkül. Nem kérték, hogy menjünk eléjük, viszont a gannai buszjárat előtt egy jót fürdőztek a  pápai termálban , s mosolyogva, teli kalandvággyal érkeztek meg hozzánk, a "lesz, ahogy lesz" érzésével. A foglalás persze megtörtént előzetesen és a félpanzió rendelése is, kicsit utolsó pillanatosra hagyva azt a nem elhanyagolható kérdést, hogy van némi laktóz intolerancia, így a krémleves, a gyümölcsleves, a tejszínes borda kérdőjelessé vált, de megnyugtattak minket, hogy erre is van...

Legtöbb vendégünk felkeresi ezt a csodás természeti tüneményt, a Hubertlaki-tavat, amit a helyiek Gyilkos tónak titulálnak. A hely a Magas-Bakonyban található, Bakonybél szélén, tehát tőlünk úgy 30-40 km-re. A túrázó bátor ember, felszerszámozza magát a hely ismeretével és a kalandhoz megfelelő felszereléssel. És örvend, ha a 15-20 km-es terepmozgás után hazatérve a Bakonyaljára, kicsit lágyabb, dombokkal-legelőkkel-rétekkel körülvett lakhelyére (ti: a Bodzás Vendégházba) meleg étel, forró tea és természetesen Bugac farkcsóválása, a lovak nyerítése várja. A Hubertlaki-tóról a legautentikusabb bejegyzést ezen a linken találtam, olvassátok, gyönyörködjetek benne, és ha tetszett, kalandra fel! Bakonyi túrák kellemes kiindulópontja lehet a gannai Bodzás Vendégház, szeretettel vár Benneteket Zsuzsa és Ferenc

Ebben a témában nálam is volt már bejegyzés ( ITT ) és nagyon sokan láttátok. Úgy tűnik, ez érdekes téma, talán ennyien szeretjük a halat? A cikket a Sokszínű Vidék is átvette tőlem annak idején. Mondja még valaki, hogy nem vagyunk halevő nemzet:)) Köszönet duendének, hogy mai bejegyzésével felelevenítette a témát!

Ganna - lakhelyünk, egy egyébként is csodás falucska a Bakony lábánál, szelíd lankák között, de kulturális értékei miatt is egyre több látogató keresi fel, akár autóbuszos kirándulás állomásaként, akár bakancsos turistaként, vagy kerékpárral, motorral, és a hosszabb távon időzni kívánók is megtalálják itt a számításukat: e picinyke falu lélekszámához viszonyítva sok szálláshellyel rendelkezik. (közte természetesen a Bodzás Vendégházzal ) Az Esterházy mauzóleum - az Esterházyak egyik temetkezési helye Magyarországon. Az épület önmagában is érdekes építészeti látnivaló, a kripta és lakói pedig további izgalmas történeteket rejtenek, amit vezetett látogatás keretében lehet megtekinteni. Most egy másik érdekes adalékot említenék meg falunkról, mégpedig Táncsics Mihály segédtanítóskodását. Az ő és Petőfi Sándor jelenlétéről településünkön egy könyvecske megsárgult lapjain szereztem tudomást, mégpedig a Pápai Termálfürdő ingyenes könyvtárában, amíg Fefére vártam a súlyfürdőben. Természet...

Mindenki tudja, mennyire fontos, hogy a napot megfelelően összeállított, tápdús reggelivel indítsuk. - Ha épp nem tartozunk abba a kategóriába, ahol az "akkor együnk, amikor megéhezünk" jelszót hirdetik, és reggel eszünk, mielőtt munkába indulunk, vagy épp a munkahelyünkön kell a munkaidőből kiszakítani azt a tíz percet, amikor lenyeljük a napi első falatokat. A médiából ömlik ránk az egészséges táplálkozás, hol így - hol úgy körítve. Az evés és főzés szerintem mai világunkban túl van harsogva, még ha elismerem is, hogy a szervezetünk, működésünk alapvető ellátásáról van szó, amit szeretünk boldogságfaktorként is értelmezni. Azonban nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy csöpögtetik az agysejtjeinkbe a rovarevést és egyéb extrém, de a világban még tömegében rendelkezésre álló "evési alapanyagokat"- és valljuk be, ezek tápanyag szempontjából superfood élelmiszerként értelmezhetők, még ha a mai gusztusos gasztro trendünknek egyelőre nem felfoghatóak. Vannak már ötcsilla...

Csak mert szezonja van. Kissé megijedtem a sok medvehagymás túrától, amik elözönlik a netet, és sietve fogtam fülön életem párját, nehogy lemaradjunk az idén is a begyűjtésről. - Tavaly már bőven  a virágzáskor kaptam észbe, amikor már nem zsenge a levele és kissé kesernyés is. Úgyhogy akkor kihagytam és inkább kedves barátnőmmel barteroztam medvehagyma-ügyben. Most viszont  zsengébbnél is zsengébb levélkéket sikerült "aratnom", ebből készült a címbeli finomság, amit önmagában, és húsok mellé köretnek is ajánlok. Paraszti ételnek is nevezhetném, de nagyon is megállja a helyét a mindennapok konyhájában. Sok menő étteremnek is látom az étlapján a puliszkát: van ahol sósan - mint ez is -, és van ahol édesen kínálják, lekvárral, gyümölccsel, cukrozott szószokkal. Nos, ez így készült: Hozzávalók: - 20 dkg kukoricadara - 2 dl tej + pici víz - só, bors - evőkanál vaj + egy pici a főzéshez - 1 tyúktojás - 1 marék reszelt sajt + szelet sajtok a tetejére - ízlés szerinti me...