Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Márton-napi libaságok....

és az elmúlt bő 10 nap történései, zömmel képekben. Mert miről is szólhatna egy vidéki vendégház november közepi története, mint a Márton napról? ..így utólag. Cicákról, lovakról, Bogi friss kutyi-utánpótlásáról, gombászásról...és még mi minden fog kimaradni.

Az idei november sem múlt el Márton-napi vendégeink libatoros kiszolgálása nélkül. A főfogáshoz az "alapanyagot" Fefe most is előteremtette, 30 km-es körzetből. Nem aprózta el: mindjárt öt szárnyast delegált a baromfiudvarba - hárman nem nagyon örültek ennek...
Gyönyörű szürke ludak érkeztek, és pompás csapatot képeztek olyannyira, hogy Putyin pulykánk, az udvar védelmezője is megszeppent a túlerőtől.
Ismerkedés az új területtel
A liba állomány csökkentéséről most nem írnék részletesebben, bár volna mit, hisz a ludak lekaszabolásához segítségre volt szükségünk...na jó, akkor elmesélem, hogy fülön fogtuk a faluban épp akkor egyedüliként az utcán életjelet mutató asszonyságot, aki magához vette legélesebb kését....a továbbiakat a képzeletre bízom.
A szárnyasok közül egy kellőképpen befűszerezve egy éjszakát várt a megdicsőülésre, a többiek hidegen várják a sorsukat. Két madár pedig hosszú életre ítéltetett - legalábbis általunk, az erdő aljai garázdákat, a  rókákat még nem kérdeztük meg erről. Nagyon bízunk Putyinban, aki az idén megóvott minden baromfit a levegőből és az erdőaljáról esetleg támadó ragadozóktól is.
A Márton-lúd - mivel igazi wellness liba volt, 6 és fél órát puhult lassú tűzön. Nem egyszerű megállapítani egy egészben sült libáról, hogy mikor kész, hiszen nem lehet közben kóstolgatni. És agyonböködni sem akartuk. A tenyerem volt a segítségemre: amíg kemény-kongó hang hallatszott a melle lapogatásánál, addig visszadugtam a melegre.
Az elégedett visszajelzésekből tudjuk, hogy remek, omlós libát sikerült sütnünk, amit almás lilakáposztával és hagymás tört krumplival tálaltunk. A desszert az előző posztban emlegetett darapuding volt zölddió lekvárral.


Őszi gombakavalkád: a rizike nagy kedvenc így ősz végén, rántva és majonézes salátaként végezte:

És végül sztárfotók (na jó, a fotók ugyan gyengék, de a téma tényleg sztár!)  a többi szépről:
Bubu a kerítésen napfürdőzik


Novemberi napsütés és friss széna - kell ennél több?

Cicakavalkád - a színek tobzódása
Az új generáció
Keverék kutyiknál mindig izgalmas kérdés, hogy mi lesz belőle? Az anya: Bogi pulikeverék, az apa nagy valószínűséggel a faluban élő jó pár labrador egyike. Róluk hamarosan új képek és új bejegyzés is lesz...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"