Egy nap

Tegnapelőtt még nyár volt. Ezt onnan tudom, hogy egy rövid délutáni fürdőzésre megmártóztam a Balatonban - sokadmagammal együtt. Aztán volt egy csodás zenei csemege: Füreden újra összeállt az ős-Mini (Török Ádám Papp Gyulával), és egy fiatal vonósnégyessel Bartók in rock...lúdbőr...ha tehetitek, október 9-én a Mariott Hotelben hallgassátok.
Itthon egyre nehezebb felébredni, hatkor még nem süt a hasamra a nap a hálóban, így fordulok a másik oldalamra. Aztán győz a lelkiismeret...ici-pici állatsereg várja a reggelit. Ma még nyitott ablaknál aludtam, egy szál pendelyben...elmaradt a beígért lehűlés.
Hamar kávé...reggeli fények bámulása...csönd...bár már éledezik minden. Egyre több a sárga, az akác már hullatja leveleit, a távoli mezőkön már nem a ringatózó kalászost, hanem a letarolt mezőt látom. Hordja a trágyaszagot a reggeli szellő.
Még pacskert húzok, zokni nélkül. Kötött ruhát veszek, bár nem fázom a reggelben. Szürke felhők úsznak, néha kisüt a nap, néha csepeg pár csepp eső, szellő lengedez, őszi hűvös van, nincs hideg.
Tyúkjaim, kacsáim örvendeznek jöttömnek, pulyka-Putyin kiabál egy félelmeteset, csak hogy megijesszen: itt ő a főnök. Na jó, a kaját köszöni, de már zavar is ki az udvarból. 
Nyusziknak friss víz, széna-szalma-abrak, és tegnapról egy kis konyhai hulladék: mindenki friss, örvendezős.
Lovakat kiterelem az új bálához, amely mellett akár egész napra földbe gyökereznek, annyira friss, illatos, nem kívánnak lemenni a legelőre, az elszáradt kórót legelni. Kora délutánig hagyom is őket, aztán egy kis ostorpattogtatás mellett mozgásra ösztökélem őket: irány a karám! Az istálló közben elkészült, friss szalma és széna várja majd őket este. Istállótakarításkor a baromfiudvart is kinyitom, ilyenkor átjöhetnek a madarak szemezgetni, gilcsizni (ahogy Apukám mondaná...: gilisztát keresgélni) Így válnak a kapirgálók valódi 'bio" madarakká, a tojásuk (amely mostanság sajna elég gyérecske) igazi kuriózum, ezt vendégeink visszajelzései igazolják. (márminthogy a belőle készült rántotta természetes sárga és nem büdi...)

Irodai munka, számlaadás...ez is hozzánk tartozik. Érik egy blogbejegyzés...nem mindig van kedv, hangulat az íráshoz. Az ötleteket persze gyűjtöm, csakúgy, mint a fotókat. Aztán mikor elkap a "gépszíj", akkor előfordul, hogy a vasvillát félredobva, azonnal meg kell írnom a fejben összeállt esszét.

Késői ebéd, olasz ízek, imádjuk Fefével.

Mindennap porszívózok. Nem is lehet nálunk másképp, hisz rengetegszer ki-bejárunk a lakásba. Néha a négylábúak is, akaratunk ellenére is. Hol egy kutyi, hol egy macsek. Most rengeteg szárnyas vendégünk is van: a fagerendázat közt megbújó legyek a meleg-hideg hatására keresik a lakásban a búvóhelyet...ez sokszor iszonyú mennyiségű bogarat jelent, melytől nem igazán tudunk a ragacsos rovarcsapdákkal megszabadulni, így az egyetlen járható útnak a porfürdőzés látszik...felszipkázom őket a porszívóba. (Kérjük az állatvédők kommentjeinek mellőzését)

Pihenésképpen a téli tüzelő talicskázása mindennap, lassacskán elfogy a fűrész körül, és szépen díszíti a ház oldalát.

A lovaknak kitett szénabálát Malátáék ízekre szedték, mindig épp a közepe volt a legízletesebb, így hát bontották, amíg lehetett. A többit taposták, de két méternél távolabb nem tágítottak mellőle. A szétgyalázkodott elemózsiát visszatalicskáztam a nyúlistállóba, megvédve a levegőben lógó esőtől, és a további taposástól-megszégyenítéstől.

Frissen lekapkodott almapaprikákat tettem kapros-ecetes lébe, jó lesz majd egy kiadós csülökpörkölt mellé a télen...Jó pár üveg sorakozik már a stelázsin.