Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Bagett alakorból

Még az év végi ünnepekkor került a kosaramba az alakor  az Egészségpontban, ahol Marcsi beszélt rá:  próbáljam ki, süssek vele kenyeret, mert nagyon finom. Aztán elteltek az ünnepek, most meg már a tavaszi hajtás megy a vendégházak körül és a kertben, úgyhogy nemigen volt próbálkozásra idő. A kísérletekbe, próbákba szeretek teljesen belefeledkezni, nem szeretem, ha ilyenkor bármi is sürget, akadályoz.
Így aztán eddig húzódott a megfelelő alkalom, és most bemutathatom ezt a csodálatos és tényleg nagyon finom lisztből készült bagettet. Az íze nekem teljesen új volt, csakúgy, mint a liszt sárgás színe, ami azonnal elnyerte a tetszésemet.
Semmi mást nem használtam a dagasztáshoz, mint lisztet, sót és vizet, valamint egy kevés szárított élesztőt.
A kelesztés a langyos sparhelt mellett, több óráig tartott.
Sütés bagettformában 200 fokon 30 percig.

És legyen itt pár okosság az alakorrról. Egyszemű búzát rejt a név, és az egyik legkorábbi ember által termesztett faj, ősbúzának is hívják. Rendkívül szívós, igénytelen fajta, károsítója nemigen van, és még 900 m-en is megterem. A 19.században a nagyüzemi birtokok létrejöttekor szorult ki a termesztésből, ám a mai biogazdálkodás elterjedésével újra egyre több helyen vetik.
Lisztje kiváló minőségű, könnyen emészthető, a reformkonyha alapanyaga lehet.
Kutatják azt a tulajdonságát, hogy megfelelő vetéssűrűség mellett kiszoríthatja a parlagfüvet.
És még azt is megtudtam róla, hogy söralapanyag is lehet. Hmmm....

Az biztos, hogy különleges ízű pékáru készült belőle:



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"