Egy csepp falusi élet

Bevallom, az idei Húsvétig fogalmam sem volt a serrano sonkáról. Az ünnep sonka nélkül nem maradhatott el -ez így volt kicsi gyerekkorom óta, amire csak vissza tudok emlékezni. Falusi vendéglátásunk magában hordozza azt is, hogy sokféle vendég fordul meg nálunk, legtöbbje világlátott, nemcsak az európai, de a széles nagyvilág gasztronómiájába is belelát, nemcsak az interneten keresztül, hanem valódi tapasztalással. Így ismerkedtem meg  Fefével együtt a serrano sonkával - a vendégeinken keresztül. Ők nemcsak húsvétoltak, hanem kerek szülinapot is ültek a Bodzásban, amire kaptunk egy nagyon kedves meghívást is. A fotókon bemutatom, ahogy próbáltunk megbirkózni azzal a feladattal, hogy a sonkából - a hozzáadott szerszámokkal - szép, vékony szeleteket vágva, ízléses falatokat szeljünk kenyérhez, olívabogyóhoz. Mit is kell tudni a serranó sonkáról? A legfontosabb, és amitől eltér a magyar sonkától, hogy nem füstölik, hanem sózással tartósítják. Ez a spanyol sonka az ottani kultúra ...

Még az év végi ünnepekkor került a kosaramba az alakor  az Egészségpontban, ahol Marcsi beszélt rá:  próbáljam ki, süssek vele kenyeret, mert nagyon finom. Aztán elteltek az ünnepek, most meg már a tavaszi hajtás megy a vendégházak körül és a kertben, úgyhogy nemigen volt próbálkozásra idő. A kísérletekbe, próbákba szeretek teljesen belefeledkezni, nem szeretem, ha ilyenkor bármi is sürget, akadályoz. Így aztán eddig húzódott a megfelelő alkalom, és most bemutathatom ezt a csodálatos és tényleg nagyon finom lisztből készült bagettet. Az íze nekem teljesen új volt, csakúgy, mint a liszt sárgás színe, ami azonnal elnyerte a tetszésemet. Semmi mást nem használtam a dagasztáshoz, mint lisztet, sót és vizet, valamint egy kevés szárított élesztőt. A kelesztés a langyos sparhelt mellett, több óráig tartott. Sütés bagettformában 200 fokon 30 percig. És legyen itt pár okosság az alakorrról. Egyszemű búzát rejt a név, és az egyik legkorábbi ember által termesztett faj, ősbúzának i...

Ez az étel örök klasszikus nálunk, csakúgy, mint a gránátmars:)) A paradicsomot sokan vagy csak nyersen, vagy csak feldolgozva szeretik, nem is értem, ennek mi lehet az oka:)) Mindenesetre a paradicsomszósz nálunk nemcsak főzelékként, hanem akár levesként, pizza - na jó, langalló feltétként is szerepel, lehetőség szerint saját termésből. (ha épp nem a zöldparadicsom van túlsúlyban:)) Amúgy persze hozzájutok jóféle, szabadtartású paradicsomhoz is szezonban a barátnőm biokertjéből. Ez az étel most már nem csak Nagyanyáink receptkönyveiben szerepel, hanem a Bodzás Vendégház étlapján is, tepsis sült burgonyával és fokhagymás-borsos tarjapecsenyével. Reméljük, vendégeink is örömmel üdvözlik majd az étlapunkon!

Már nagyon sokféle kekszet próbáltam ki a gyönyörű, faragott mintázónkkal: vaníliás, gyömbéres, fahéjas-mézes, kakaós ízesítéssel, és mindből gyönyörűséges-finom, illatos kekszek sültek ki. Épp itt volt az ideje, hogy a lisztérzékeny verziót is kipróbáljam, hisz vendégeink között is gyakori a gluténérzékeny, és a termékünket is sokan keresnék a diétára kényszerülők között is. Alább fotók a Glutenixszel készült kekszekről, melyek íze és állaga nekem leginkább a habcsókéra emlékeztet. Fontos tudni az elkészítésnél, hogy a tepsiből kivéve a zsírpapíron hagyjuk kihűlni, így nem lesz törékeny, hanem csak roppanós. A keksz a hagyományos mézeskalács receptje szerint készült:

Bevallom, megfertőződtem. Mégpedig a csicsókával. Bár nem vagyok semmilyen diétának elkötelezett híve, azért szívesen kipróbálok ezt-azt, ami a helyes táplálkozásunkkal kapcsolatos, és amit be tudok illeszteni abba a laza alapelvbe, amit képviselek. Ez nagyjából annyi, hogy minden ehető - mértékkel. Alapelvem az is, hogy lehetőleg az évszaknak megfelelő ételeket fogyasszunk, és itt elsősorban a magyar hagyományokra gondolok. Étlapomon sem kínálok például a téli reggelikhez paradicsomot, paprikát, annál inkább feketeretket, céklát, és most már egész bizonyosan csicsókát is. Honnan is származhatna ez a gumós növény, ha nem Észak-Amerikából, indiánok földjéről? Természetesen egy csodanövényről van szó (:)), aminek legfontosabb jó tulajdonsága, hogy a benne lévő szénhidrát nem keményítő, hanem inulin formájában van jelen, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják, a vércukorszintet tartós fogyasztás esetén sem emeli. Márpedig a cukorbaj népbetegségnek számít, nem csak hazánkban. A csicsókának ...

Itt a tél, és vele a vitaminhiány. Fogytában vannak energia készleteink, gyengül az immunrendszer, nátha, influenza járvány hírekről kering a média. Hó, locs-pocs, hideg, nyirok mindenütt, szürkeség, ködfátyol, borzongás...mit is mondhatnék még erről a nemszeretem januárról. A mesterséges fűtés, a levegőn való kevés tartózkodás mind-mind előrevetítik a kedvezőtlen közérzetet, az ún. téli depressziót. Ezen segíthetünk, ha erőt veszünk magunkon, és előszedjük őseink régi praktikáit, és belemosolygunk a legkellemetlenebb szürkeségbe is, és azért is nekiindulunk egy jó bakanccsal, vagy gumicsizmával a közeli természetnek - kutyások előnyben, hisz ők ezt ki is követelik maguknak - és vastag sállal, sapkával felfegyverkezve beleszippantunk szabadidőnkben ebbe a nehéz januári levegőbe. Tudom, most épp havat is kell taposnunk, ha járatlan úton járunk, de ez megéri, a jó közérzetünk, a tüdőnk  és izmaink hálásak lesznek ezért. Hazatérve otthon a kellemes meleg vár, és egy jó forró teavíz s...

Ahány ház vagy tájegység, annyiféle elnevezés. Ganca, gánica, dödölle: nagyjából egyféle ételt jelent, azaz burgonyával és liszttel készített egyszerű paraszti étel, amely különböző feltétekkel kombinálva laktató, tápláló eledel volt hajdanában. Azaz persze most is,azonban az üzletek óriási árubősége kiszorította a konyhából ezt az egyszerű ételt. Ma már a tápanyagtudósok, az egészséges táplálkozás hívei és követői talán nem is tartják egészségesnek, pedig nem is olyan rég még szinte hetente az asztalra került. Emlékszem, gyermekkoromban mi is sűrűn kaptuk anyutól, főleg vacsorára. Elkészítése sem igényel ördöngösséget: a megfőzött krumplit a levében kell megtörni, és annyi lisztet szórni hozzá, hogy jó sűrű, kásás legyen. Folyamatosan kell kevergetni, le ne égjen, illetve a magára hagyott fazék "pöfögni" kezd, forró gőzt és krumplidarabokat köpködve a levegőbe, ami eléggé balesetveszélyes. Amíg a krumpli főtt, addig meg lehet csinálni a zsíros-paprikás hagymát. Az összes...

A főzésben nagy kedvenceim a hal és a nyúlételek. Épp ezek azok, amiket a legnehezebb népszerűsítenem vendégeink körében. A hal szálkás -megakad a torkunkon, a nyúl pedig leginkább simogatásra való, nem pedig enni. Néznek is rám kikerekedett szemmel többnyire a városlakók, amikor megmutatom nekik a tágas istállóban, zöldtakarmányon, magvakon és friss szénán, lucernán nevelkedett gyönyörű nyuszijaimat. "És ezeket a gyönyörűségeket van szívük levágni?" Szoktam találkozni a naív kérdésekkel, s ilyenkor tényleg nehéz a válaszadás. Nem. Nekünk sem könnyű. Ám most halételről szól a poszt, az alapanyagot, az amurt a közeli Széki-tó adta. A halpaprikást leginkább harcsából kínálják az étlapok, ám az amur, hófehér, száraz húsával éppolyan kiváló ehhez az ételhez. S mivel bakonyi módon készítettük, nem hiányozhatott a gomba sem belőle. A termesztett csiperke mellett saját szárítású vargányát és trombitagombát is használtam hozzá ételízesítőnek. Először elkészítettem a "szoklit...

Már rég tartoztam ezzel a bejegyzéssel.  Gyüttmentként  keresem a helyi specialitásokat, ételeket, melyeket a sváb lakosság fogyaszt és magáénak tekint. Azonban azt kell mondjam, hogy ételeik nagyrésze már összeolvadt a tájegység ételeivel, így a bakonyi gombás és tejfölös ételek, a sült és kirántott húsok, a gombócok, a kelt tészták képezik a mindennapok eledeleit náluk is. Ez a tyúkleves azonban szinte elmaradhatatlan a vasárnapi asztalról, illetve sváb lakodalom nálunk el sem képzelhető enélkül. A levesbe általában a már öregebb szárnyast teszik, s a  több órán át gyönygyözve főzött hús a fazék mellé kerül kínálótálra a tyúklében főtt zöldségekkel együtt. Gyakrabban használják a sárgarépa mellett a paszternákot, a káposztalevelet is. - Érdekes adalék a helytörténetünkhöz, hogy Ganna valamikor a káposztaföldjeiről volt híres -.A fűszerekkel szerintem csínján bánnak, a bors, majoránna, hagyma, fokhagyma, petrezselyemzöld mellett (látjátok, a zöldségek egy részét fűszer...

Itt minden házi, nálunk termett...na jó.. tejelő állományt már nem tartunk, de a sajt akkor is a gannai legelőkön izmosodott marhaállomány tejéből készült... A házi bagett és a habaneroból készült csilidzsem a sajtkrém felett...nos, volt már aki megkóstolta...

Régóta készülök egy olyan bejegyzést írni, amiben elmesélem, hogy hogyan és miért változtattunk pár éve egy csöppet étkezésünkön. Azt már mindenki tudja, aki valamelyest tájékozódik a neten, hogy mennyiféle adalékkal, mesterséges élelmiszerrel, készétellel "mérgeznek" minket az élelmiszergyártók. Óriási biznisz a táplálkozás ...no, meg a gyógyszerezés is. Nem is akarok belegabalyodni a témába, lényeg a lényeg, mi is vásároltuk reggelikhez a finomabbnál finomabb szalámikat, kolbászokat, roppanós virsliket, a különböző ízesítésű joghurtokat, margarinokat, zacskós leveseket - jaj, még leírni is szörnyű már! Ezeknek az élelmiszernek nevezett vacakoknak két nagyon fontos tulajdonságuk van: gyorsan bendőbe lehet őket keríteni, és FINOMAK! Szóval itt van megfogva velük az ember: a rohanó életritmusunknak alternatíva lehet a gyorsan elkészíthető, ráadásul fincsi kaja. (Azért sem fogom élelmiszernek nevezni őket!) Aztán egy idő után kiderül, hogy ezért a rohanásért, ezért a gondolko...