Napirenden a csicsóka!

Bevallom, megfertőződtem. Mégpedig a csicsókával. Bár nem vagyok semmilyen diétának elkötelezett híve, azért szívesen kipróbálok ezt-azt, ami a helyes táplálkozásunkkal kapcsolatos, és amit be tudok illeszteni abba a laza alapelvbe, amit képviselek. Ez nagyjából annyi, hogy minden ehető - mértékkel. Alapelvem az is, hogy lehetőleg az évszaknak megfelelő ételeket fogyasszunk, és itt elsősorban a magyar hagyományokra gondolok. Étlapomon sem kínálok például a téli reggelikhez paradicsomot, paprikát, annál inkább feketeretket, céklát, és most már egész bizonyosan csicsókát is.
Honnan is származhatna ez a gumós növény, ha nem Észak-Amerikából, indiánok földjéről? Természetesen egy csodanövényről van szó (:)), aminek legfontosabb jó tulajdonsága, hogy a benne lévő szénhidrát nem keményítő, hanem inulin formájában van jelen, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják, a vércukorszintet tartós fogyasztás esetén sem emeli. Márpedig a cukorbaj népbetegségnek számít, nem csak hazánkban. A csicsókának így tehát fontos szerepe lehet a diétás étkezésben.
Nos, ennyit a növény élettani hatásairól, akit további adatok érdekelnek erről a valóban jótékony növényről, a  neten kutakodva nagyon sok információra lelhet.
Jó ha tudunk ilyen érdekességeket az élelmiszereinkről, én mégis inkább azt emelném ki, hogy azért és akkor fogyasszunk bármit, mert finom és épp jólesik:)) Márpedig a csicsóka még ráadásul finom is, ropogós és édes, mi eddig csak nyersen fogyasztottuk reggeli zöldségként.
Hamarosan kipróbálom főzött formában is, sőt gondolkodom rajta, hogy egypár gumót elültessek gyér talajú kertembe, mert állítólag még a futóhomokon is megél...:))