Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Faluhelyen - serrano sonkáról

Bevallom, az idei Húsvétig fogalmam sem volt a serrano sonkáról. Az ünnep sonka nélkül nem maradhatott el -ez így volt kicsi gyerekkorom óta, amire csak vissza tudok emlékezni.
Falusi vendéglátásunk magában hordozza azt is, hogy sokféle vendég fordul meg nálunk, legtöbbje világlátott, nemcsak az európai, de a széles nagyvilág gasztronómiájába is belelát, nemcsak az interneten keresztül, hanem valódi tapasztalással.
Így ismerkedtem meg  Fefével együtt a serrano sonkával - a vendégeinken keresztül. Ők nemcsak húsvétoltak, hanem kerek szülinapot is ültek a Bodzásban, amire kaptunk egy nagyon kedves meghívást is.
A fotókon bemutatom, ahogy próbáltunk megbirkózni azzal a feladattal, hogy a sonkából - a hozzáadott szerszámokkal - szép, vékony szeleteket vágva, ízléses falatokat szeljünk kenyérhez, olívabogyóhoz.
Mit is kell tudni a serranó sonkáról?
A legfontosabb, és amitől eltér a magyar sonkától, hogy nem füstölik, hanem sózással tartósítják. Ez a spanyol sonka az ottani kultúra része, drága csemege. Az ottani kocsmárosok az italok mellé harapnivalóként szolgálják fel. A sonkák minden valamirevaló spanyol kocsma mennyezetéről csüngnek alá, alattuk kis zsírgyűjtó tölcsérrel, hogy a nyári nagy melegben kicsöpögő zsírt felfogja.
A spanyol területek elkülönítik és megkülönböztetik egymástól sonkájukat - szóval ez egy "vérre menő" biznisz is egyben. A legnevesebb talán a terueli sonka, ami arról híres, hogy a coca egész élete a Teruel térségben telt el, a sonka bőrébe égetett csillag jelzi az eredetet. Valamikor a makkoltatás volt a fő elesége a terueli disznóknak, manapság már a miénkhez hasonló módon nevelődnek, akár ólakban, gabonával, lucernával, szójával etetve.
Fontos doktrína még, hogy az állatokat 8 hónapos korban 115-130 kg-os súlyban vágják le, a hímeket kasztráltan, és a nőstényt sem épp ivarzó állapotban, nehogy a túlteljesítő hormonokat kiérezzék a gurmandok.
Aki még többet szeretne megtudni a spanyol sonkáról, az a következő linken tájékozódhat itt!
A kóstolás után megállapítottam, hogy sokkal, de sokkal többet kellene tennünk a hazai füstölt sonkánk marketingjéhez, mert össze sem hasonlítható a két ízvilág. Az én szememben a Keresztes-féle mangalicasonka mindent überel. (gannai kistermelő)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"