Tejes diómártás és egy francia stílusú csemege

Kép
     Már kezd potyogni a vén diófáinkról a még zöld héjú termés. Összeszedegetve, a zöld burkot eltávolítva, fetörve és a keserű sárga hártyát eltávolítva az alábbi ínycsiklandozó receptek készíthetők el belőle: Tejes diómártás (Pasta con salsa di noci) Ez az észak-olasz ihletésű, krémes mártás zseniális friss tésztákhoz vagy csirkemellhez. Hozzávalók: 150 g tisztított tejes dióbél (hártya nélkül), 1 gerezd fokhagyma, 2-3 evőkanál olívaolaj, 50 g reszelt parmezán, 1 dl főzőtejszín vagy mascarpone, só, bors. Elkészítés: A diót és a fokhagymát tedd mozsárba vagy aprítógépbe. Add hozzá az olívaolajat és a parmezánt, majd dolgozd krémesre. Keverd hozzá a tejszínt vagy mascarponét. Forgasd össze frissen kifőtt tésztával, és lazítsd a mártást 1-2 evőkanál tésztafőző vízzel. Francia stílusú csemege (Dióágyon tálalt camembert) Franciaországban a friss tejes diót előszeretettel párosítják lágy, érett sajtokkal és gyümölcsökkel. Hozzávalók: 1 darab jó minőségű Camembert vagy Brie...

Faluhelyen - serrano sonkáról

Bevallom, az idei Húsvétig fogalmam sem volt a serrano sonkáról. Az ünnep sonka nélkül nem maradhatott el -ez így volt kicsi gyerekkorom óta, amire csak vissza tudok emlékezni.
Falusi vendéglátásunk magában hordozza azt is, hogy sokféle vendég fordul meg nálunk, legtöbbje világlátott, nemcsak az európai, de a széles nagyvilág gasztronómiájába is belelát, nemcsak az interneten keresztül, hanem valódi tapasztalással.
Így ismerkedtem meg  Fefével együtt a serrano sonkával - a vendégeinken keresztül. Ők nemcsak húsvétoltak, hanem kerek szülinapot is ültek a Bodzásban, amire kaptunk egy nagyon kedves meghívást is.
A fotókon bemutatom, ahogy próbáltunk megbirkózni azzal a feladattal, hogy a sonkából - a hozzáadott szerszámokkal - szép, vékony szeleteket vágva, ízléses falatokat szeljünk kenyérhez, olívabogyóhoz.
Mit is kell tudni a serranó sonkáról?
A legfontosabb, és amitől eltér a magyar sonkától, hogy nem füstölik, hanem sózással tartósítják. Ez a spanyol sonka az ottani kultúra része, drága csemege. Az ottani kocsmárosok az italok mellé harapnivalóként szolgálják fel. A sonkák minden valamirevaló spanyol kocsma mennyezetéről csüngnek alá, alattuk kis zsírgyűjtó tölcsérrel, hogy a nyári nagy melegben kicsöpögő zsírt felfogja.
A spanyol területek elkülönítik és megkülönböztetik egymástól sonkájukat - szóval ez egy "vérre menő" biznisz is egyben. A legnevesebb talán a terueli sonka, ami arról híres, hogy a coca egész élete a Teruel térségben telt el, a sonka bőrébe égetett csillag jelzi az eredetet. Valamikor a makkoltatás volt a fő elesége a terueli disznóknak, manapság már a miénkhez hasonló módon nevelődnek, akár ólakban, gabonával, lucernával, szójával etetve.
Fontos doktrína még, hogy az állatokat 8 hónapos korban 115-130 kg-os súlyban vágják le, a hímeket kasztráltan, és a nőstényt sem épp ivarzó állapotban, nehogy a túlteljesítő hormonokat kiérezzék a gurmandok.
Aki még többet szeretne megtudni a spanyol sonkáról, az a következő linken tájékozódhat itt!
A kóstolás után megállapítottam, hogy sokkal, de sokkal többet kellene tennünk a hazai füstölt sonkánk marketingjéhez, mert össze sem hasonlítható a két ízvilág. Az én szememben a Keresztes-féle mangalicasonka mindent überel. (gannai kistermelő)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"