Nem búcsú, csak költözés
Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...


Hű! Elmentem! Pedig eszemben volt nyáron,aztán ...de nem a likőr.:) Azt érdemes készíteni,és rákapni is.:)
VálaszTörlésÉn meggylikőrt készítettem. Arra is rá lehet kapni.:)
:))
TörlésIlyen diólikőrt mi is csináltunk két és fél éve, és pár nap alatt egészen bemélyült a színe. Igaz mi már elve cukrozva készítettük el, azaz a felvágott dióra ment a cukor is, és nem törköllyel lett felöntve... Gondolom ez utóbbi számít igazán. Finom volt, elfogyott, de a diót újra és újra felöntve lehetett azért még "sokadik lét" is lehúzni róla... :)
VálaszTörlés