Végigjátszottam már blogom kezdete óta sok-sok játékot, és bizony már kitettem a "megtelt" táblát is, azaz hogy felkértem az olvasókat, hogy ne keressenek meg ezügyben, már mindent elmondtam magamról, és különben is beszéljenek helyettem a bejegyzések.
Hosszú idő után most
Muskátli Büfé keresett fel játékfelhívással, - ő még biztos nem olvasta morcos felkérésemet:)), hisz jóval fiatalabb a blogja, mint az enyém...
Nem lesz könnyű kiválasztanom, hogy kinek adjam tovább a stafétabotot, mert felgyorsult világunkban egyre kevesebb idő jut a blogolvasásra - magam is látom a látogatólétszámon. Még rövidebb, még izgalmasabb bejegyzésekre van szükség ahhoz, hogy elolvassátok bejegyzéseimet, és én is ugyanígy vagyok másokéval. Tehát megpróbálok majd 7 olyan blogot keresni, akiknek a látogatottságát talán sikerül egy kicsit felpezsdíteni ezen a hideg-havas tél közepén.
Tehát a játék menete a következő:
A játék menete:
1. Linkeld be azt a személyt, aki megjelölt
2. Ossz meg magadról 7 dolgot; akár különleges, akár hétköznapi
3. Nézz ki 7 bloggert és nevezd meg őket a blogjukkal együtt
4. Értesítsd a kijelölt személyeket egy hozzászólásban a blogjukon.
Ki is az a bodzazsuzsa, ki vagyok én?
Nem könnyű magamról írni, ez talán a legnehezebb...
1. Jelenleg falusi vendéglátó a foglalkozásom, de ez ugye, nem biztos, hogy elárulja, ki vagyok én? Erre röviden mindig azt szoktam mondani - nem kevés marketingfogással - hogy tessék eljönni hozzánk, oszt ismerkedjünk meg:)))
2. Ehhez a műfajhoz tartozik másik szerelmem: az állatok is. Nagy öröm, hogy körülvehetem magam velük, gondoskodhatom róluk, ennek minden örömével és bánatával. Ilyenkor télvíz idején pedig a megpróbáltatásokat is nyugodtan kiemelhetem, hisz sajgó derékkal - ötvenen túl - sokszor a megközelítésük is nem kevés fizikai megpróbáltatást jelent...Azonban ez is életünk része, vagyis az enyém is. És én vagyok az is, aki belekáromkodik a nagyvilágba, ha félméteres hótorlasz választja el a lóistállótól...Ezt pedig még akár a szomszéd is hallhatja...
3. Szeretem az embert. Érdekelnek. Mit gondolnak, hogy élnek, mi az örömük, mi a bánatuk? S mivel életformánk miatt - a helybelieken kívül - új impulzus a vendégeinken keresztül érkezik, így ha a vendég is kíváncsi ránk, megtudhatnak rólunk ezt-azt és mi (én) is róluk. Természetesen a tapintat határain belül. Ilyenkor néha kicsit többet fecsegek a kelleténél, de hja, aki sokszor napokig csak ugatást, nyerítést, kotkodácsolást hall...
4. Jó evő és - talán jól főző is vagyok. Persze sok mindent nem ismerek, tehát vannak határaim. Nagy szerelem a főzés, és a vendégeknek főzés! Mai napig nagy izgalom, hogy főztömet milyen kritikával illetik. Sokszor begyakorolt ételeket is nem kevés szívdobogással teszek asztalra: Vajon ízleni fog?
5. Az előzőekből következik, hogy ezt a csodálatos lehetőséget megpróbálom minél több ismerettel gyarapítani, így egyik kedvenc időtöltésem a saját alapanyagainkból előállítható ételek minél részletesebb megismerése olvasás, tájékozódás által. S emellett érdekel a mai modern gasztronómia, és az úgynevezett egészséges táplálkozás.
6. Szenvedélyesen szeretek olvasni. Rengeteg könyv vesz körül, és a vendégházunkban is nagyon kellemes kollekciót válogattam össze, amit már sokan megdicsértek. Régen mindenevő voltam, ma már vannak "allűrjeim": szeretem a különböző nemzetek új íróit olvasgatni, (észt, török, finn stb.), de élvezem az állattörténeteket, és az életrajzokat is. Tehát minél kevesebb legyen a kitaláció...:))
7.És az is én vagyok, aki legalábbis gondolatban rengeteget utazik, és próbálja megismerni a világot. Persze, nem tudom, hány élet kellene ehhez?:)))
Kedves Zsuzsa!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megtiszteltél, hogy engem is választottál :)Már kaptam egy felkérést Lidikétől,amit kösznönettel visszautasítottam, mert nem vagyok kitárulkozós hangulatban...de nála is voltak egyezések és Nálad is :) Mert én is rengeteget olvasok, és tudom, milyen az, amikor a kutya sem beszélget veled, mert kicsit elzártan élsz :) :)