Említettem régebbi bejegyzéseimben, hogy a tavalyi keltetés nem hozta meg a várva várt eredményt, főleg létszámban nem. Minden először próbálkozónak üzenem, hogy a keltetőgép sem atyaisten, ezzel a módszerrel sem lehet 100%-os eredményt elérni, még ha a tojások termékenyek lennének is. A kiscsibék kikelése utáni maximális gondoskodás is okoz elhullást (értsd ezalatt a meleg- , és vitaminigény kielégítését is).
Nos, a megmaradt állomány pár hónapja került ivarérett állományba - természetesen a túlnépesedett kakaskákat a téli takarmányozás előtt fagyasztóba küldtük, így biztosítva azt a régi falusi tendenciát, hogy télire minél kevesebb éhes szájat kelljen etetni.
A jércék meghozták a tőlük elvárható maximumot: december elejétől tojással gazdagítják kamránkat. Aki csak most kapcsolódik be a blog olvasásába eláruljuk, hogy mindössze 7-8 kapirgálós tojótyúkról van szó, az elmúlt napokig még mindig kérdéses volt 2 szárnyas ivara. Ahogy időm engedte, figyeltem tevékenységüket, és főleg a főkakas tevékenységét. Eleinte csak azt láttam, hogy a kakasom a reggeli kiengedéskor épp csak odakap az egyik "gyanús" szárnyasnak, így őt kakasnak vélem, bár formája alapján még kétesélyes.
Azonban van egy másik hasonló szárnyasom, őt az előbb említettel egyidőben kakasnak gondoltam, hisz az összes többi tyúknemű szárnyas már produkált a konyhára, és ő is velük egyidős.
Nos, ő a többihez képest kéthónapi kihagyással, de a mai napon leadta az első, mindenki mástól megkülönböztethető tojását: egy hegyes csúcsú, halványzöld gyönyörűséget, ami mindenképpen utal ősére, a gyönyörű araucana kakasomra, így legalább ez a vérvonal őáltala tovább él a baromfi udvaromban.
Így minden baromfitartónak üzenem - de leginkább a nem túl járatosaknak, hogy érdemes figyelniük az állományt, és nem mindjárt a vágásra gondolni, ha valami nem sikerül. Jelenleg nem kívánok a tyúktartás gazdaságosságáról esszét írni - ahhoz még túl sokat kell tanulnom -, de minden nap örömmel tölt el, amikor az állataimról megtudok valamit és azt beépíthetem a saját életembe, mint megszerzett tudományt. Úgy gondolom, ez visz előre, és ez tudja a legtöbb erőt adni a mindennapokhoz.
 |
| Ebben az edényben savót kapnak innivalóként, a víz mellett |
|
Akkor kitartást kívánok neked is, mint magamnak a kertészkedéshez. A zöld tojás szülőjéről, őséről(?) tegyél már fel egy fotót, ha van! Köszönöm. Amúgy minden rendben. Lassan,lassan.
VálaszTörlésÖrülök a jó híreknek, és kitartást, erőt, jókedvet a tavaszi munkálkodáshoz:))
TörlésÉrdekes ez a zöld tojás. Falusi létemre még nem láttam ilyet.
VálaszTörlésTovábbi jó eredményeket kívánok.