Egy csepp falusi élet

A csodás ősz serkentett minket arra, hogy a vendégház végében lévő pajtát kitakarítsuk, az építési anyagokat elszállítsuk, és a régi műhelyrészből is sok-sok kacat megtalálta végre a helyét, hol a kukában, hol a fémkereskedőnél, hol pedig a jobb sorsára várva, de már a saját lakhelyünk területén. Az így felszabadult helyet a későbbiekben esetleg kutyakennellé alakítjuk, hisz rengeteg a kutyás vendégünk, bár zömmel lakás-kutyák érkeznek hozzánk, akik otthon is a gazdikkal élnek egy fedél alatt. Addig is amíg ez az elképzelés megvalósul - ha megvalósul - helyet találtam egy csomó képnek, amik innen-onnan kerültek hozzánk- de főleg a sógorom külföldi  kincsvadászatainak gyűjteménye. Aztán van itt helyi "non-figuratív" alkotónak is műve, és tavasszal, ha már jó idő lesz, kiteszem ide anyukám goblenjeinek azon darabjait, amik már nem fértek el a Bodzásban és nálunk. Szóval egy minigalériát fogok kialakítani, ha nem lesz esetleg kennelünk.

Újabb nagy kedvenc lesz ez a haltöpörtyű! Amint említettem, gyakori vendég nálunk a közeli Széki-tóból horgászott ponty, és keszegfélék, nemrég épp süllőt mutattam be, de volt már a receptjeim között az apróhalból készült marinált hal és házi olajos hal is, amit meglepően sokan tekintettek meg:)) A pontyvásárlás nem mindig rizikó nélküli, hisz gyakori kifogás a tóíz, azaz iszapíz, ami eléggé lelohasztja a halat még csak épp megkedvelni szándékozót. Azonban, ha megfelelő forrást tudunk felfedezni, akkor a halételek sokaságát tudjuk belőle elkészíteni. Sokat töprengtem azon is, hogy mely súlyméret a legideálisabb a pontyból, de úgy gondolom, ez is az elkészítendő ételtől függ. Például rántani a karcsúbb pontyokat szeretem, a 1,5 - 2 kg-sokat. Halászlébe kiváló a nagyobb, zsírosabb hal is, nem beszélve arról, hogy egy 3-4 kg-os pontynak alig van aprószálkája, szinte csupa csont. És valószínűleg a haltöpörtyűnek sem árt a vaskosabb hal, bár a mostani első kísérletünk egy zsenge ponty...

Ezt a csodát látom a konyhaablakomból...Egyszerűen hihetetlen, milyen szépséges-aranylón tud tündökölni ez a fa a lombhullás előtt! Apropó. Nem tudja valaki, milyen fa lehet ez? És végre találtam egy olyan őszi verset, amitől nem borongok, kedves, mondhatni vidám, amilyen most épp ez a csodás ősz:)) Gyulai Pál Őszi délután Oh mi kedves őszi napfény! Jőj a kertbe, jőj velem Kies ősszel, délutánként A sétát úgy kedvelem. Halld a hulló lomb sohajját, Bús és mégis oly szelíd, Nézd a napfény ragyogását, Bágyadt, mégis melegít. Halványul a kert viránya, Mégis benne mennyi zöld; Nyílik még egy-két virága, S mily mosolygó arcot ölt. Nem halljuk már a pacsirtát, Mégis cseng-bong még a lég; Meglebbenti a köd fátylát, Mégis tiszta kék az ég. Látszik, hallik az enyészet, Mégis itt-ott mennyi báj! Álmodozik a természet, S elálmodja, ami fáj. Ülj le, kedves, itt az aljban, Hadd mélázzunk egy kicsit, Ahol vígan szedtük hajdan ...

...de ebben a csodálatos jó időben még mindig öntözzük a muskátlikat...így azok a kedvenc helyeik, amiket már napfürdőzésre elfoglaltak maguknak, bizony még naponta vizet kapnak, miáltal a macsekokat üldözésre kényszerítjük kedvenc pihenőhelyükről...

Gyűjtői, felújítói, és szenvedélyes keresői vagyunk régi, kopott padlás kincseknek. Ha használhatóra lelünk, azonnal megindul a fantáziánk, és a már megunt, pókhálós, feledésre ítélt lomból megpróbálunk használhatót teremteni. Most két ládika a kincsünk, aminek felújítási folyamatát képeken láthatjátok. Fontos szempont volt, hogy a ládika tetején lévő feliratot nehogy lemossuk-lecsiszoljuk a takarítás folyamán. A fémrészeket, zsanérokat is épp csak a rozsdától takarítottam le, a patináját meghagytam. Az így elkészült ládikák egyike vendégházunkba került, és egyelőre a rádió talapzatát szolgálja, míg a másik (a feliratos) szappan és fatojás portékáink bemutatóhelye. Antik és modern Szappanok és fatojások Tányéralátét vagy vágódeszka?

Ősi eledel, a már letelepedett, földműveléssel foglalkozó emberek tápdús étke volt, régen végtelenül egyszerűen (kukoricaliszt vagy dara + víz vagy tej), ma már mondhatni, ahány ház, annyi szokás. Nálam így készült: 20 dkg kukoricadarát felöntöttem kétszeres mennyiségű tejjel és 2 órát állni hagytam, hogy a daraszemek megduzzadjanak. Sót, és egy evőkanál cukrot, vaníliás cukrot kevertem bele és lassú tűzön főzni kezdtem. Tettem alá platnit is, hogy ne égjen le, és sűrűn kell kevergetni is ugyanezért. Így is kb. 20 perc, mire a dara megpuhul. Pici vajjal lazítottam az állagán, és belekevertem 2 egész tojást. Átöntöttem jénaiba és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem. (Kb. negyed óra) 2 dl tejfölt kikevertem őrölt fahéjjal és a prószát megkentem vele, pár percre visszadugtam a sütőbe. Kihűlés után a legnagyobb pogácsaszaggatóval kiszúrtam és idei savanykás meggylekvárral tálaltam.

Nálunk ugyan nem először, és bizonyára nem is utoljára. A bejegyzést azoknak szánom, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy kiskutyát fogadjanak be otthonukba. Ha számolunk vele, akkor nem meglepetés. Nálunk Bogi esetében sem volt az, hisz szemtanúi voltunk 2 hónapja a tüzelésének és a birtokunkon megjelenő kutyusnak , akit  csak "Gaz csábítónak" neveztünk. Morzsi - akkor még élt , de már nagyon öreg volt - nem vett tudomást a betolakodóról és hagyta "érvényesülni". Ennek a románcnak gyümölcse a mostani kiskutyánk: Persze, a szőre-bundája pulira hajaz, de a farokállása és a némileg hosszabbnak tűnő lábformája a Gaz csábítóra utal. Mindenképpen el kell telnie némi időnek, míg a formáját kiforrja. Imádnivaló, tüneményes. Hangját hallatja, ha kell, ha nem. Már kinyilvánítja örömét, ha reggel meglát az ajtóban. Hívásomra még játékosan igennel és nemmel is válaszol, nem döntötte el, hogy ez jó -e neki. Bogi már nemigen akarja szoptatni, sokszor elfordul tőle, ha a...

A hideg éjszakák miatt már a fólia alatti terményeket, a paradicsomot és paprikát is lassan be kell takarítani. A paradicsomok már hetek óta nem tudnak megpirosodni, így folyamatosan szedegetem le őket és a konyhaablakba kitéve pár nap alatt "beérnek". Persze, sok már köztük a repedezett, a héja már egyiknek sem gusztusos, így fogyasztás előtt megszabadítom a köntösüktől őket. Férjem lencsevégre kapta a tevékenységemet: Hogy semmi se vesszen kárba, a kihúzkodott paradicsomtöveket összegyűjtöttem az állatállománynak: az öregit a tyúkok kapták csipegetni, és letépkedtem a zsengébb részeket a nyulaknak. Ugyanígy külön szortíroztam a leszedett zöldparadicsomokat is: a nagyobb darabokból felkarikázva készült a savanyúság, a kisebbekből pedig egészben eltéve. Egy recept a végére: így tettem el a nagyobb zöldparadicsomokat: Hozzávalók kg-ként 1 nagy fej hagyma, 3 dkg só,  1 liter léhez  3 dl 10 %-os ecet, 5 dkg cukor, 1 csokor friss kapor, pár szem bors, ba...

Ezekkel a képekkel kívánok mindenkinek nagyon szép hétvégét, aki csak teheti, mozduljon ki otthonról, hisz csodás meleget ígérnek, és most oly gyönyörű színekben pompázik a természet, pillanatról-pillanatra változnak a rozsdák, a vörösek, a kékek-lilák, és a még mindig zöldek, talán nincs is az évszakoknak színekben ennyire pompázó párja, mint az ősz. És ne  csak az elmúlást asszociáljuk vele, hanem gondoljuk végig, hogy a kikelethez szükség van a pihenésre, az elcsendesülésre - ami persze majd csak a téllel köszönt be - de még mielőtt ez bekövetkezne, a természet egy utolsót tobzódik, és ez épp most történik, úgyhogy bakancsot fel, és ki a levegőre mindenkinek! A fák között Maláta legel Bogi szemléli a fotózást Bubu a kőfalról érdeklődik

Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...