Annyira jó, hogy mifelénk úton-útfélen szilvafák nőnek, s a temésük azé, aki legelőször leszedi őket...Szóval panyolai szilva ide vagy oda, itt a bakonyalján is teremnek bőségesen a szilvafák, nem is kell ültetni őket...Ember lánya kell csak, aki bemászik a dzsumbujba, csalán közé, vadrózsa tövisei közé és gyönyörűségesen leszedi, lerázza a szilvát. Kék-zöld leszek közben, a kezem több sebből vérzik, feldagad a tüskéktől, lábamszára összekaristolva a vadnövényektől, a szilva mégis az enyém lesz, és üvegbe zárva megőrzöm a nyár ízeit vele. Így megy ez már évek óta, így lesz minden évben szilvalekvárom és most ecetes szilvám is. Az ecetes szilva nálunk fogalom. Felülír mindenfajta savanyúságot. Ezt jól kell elkészíteni! Meg kell őrződni a szilva rugalmasságának és édeskés ízének, a felöntőlének pedig kellőképpen savanykásnak-fűszeresnek kell lennie. Nálam így készült, édesanyám receptje szerint: A szilvát alaposan megmosva kifőzött üvegekbe halmozom, tömörítem. A szilva mennyiségétől...