Nyári szárnyas históriák
Zsúfolt volt vendégekben, ellátásban és madaras-próbálkozásokban is ez a nyár.
Egy tavaszi bejegyzésemben említettem, hogy idén megpróbálkozom a keltetőgépes szaporítással tyúkjaimnál és a fürjeknél is, valamint ki akartam szélesíteni a madárskálát gyöngyösökkel. A tyúk- és fürjtojás adva volt, a gyöngyös tenyésztojást kellett csak beszereznem és azért vásároltam még naposcsibéket is, az orpington fajtából.
Nos, innentől kezdve csak az olvasson tovább, aki bírja a horrort.
Kezdődött azzal, amiért a keltetőgép mellett döntöttem. A japán kotlósom tavasz elején kétszer is megtréfált, elült, így hát alátettem a tojásokat, és rábíztam őket. Bár ne tettem volna! A betyárja mindkét alkalommal a költés előtt egy héttel leszállt a tojásokról, és magukra hagyta őket! Így nem csak a tenyésztojásaim vesztek kárba, hanem ugyebár a kotlós ebben az időszakban nem tojik tojást, sőt még sikeres kelés után hetekig sem ad "termést". Nos, ez a játékos kedvű tyúkocska aztán minden hónapban eljátszotta nekem ezt a műsort, azonban rajtam már többet nem fogott ki: költési hajlamát ezután sötétzárkával büntettem, csak vízen élt pár napig, mikor aztán megesett a szívem rajta, és visszaengedtem a többiekhez. Már szeptember van, de az én kotlósom épp most is kísérletezik...
Szóval kaptunk kölcsöngépet és én szépen, akkurátusan megpakoltam tojásokkal, folyamatosan mindhárom madárfajta tojásával.. A keltetések nagyon gyatra eredményt hoztak, s nem vigasztal, hogy mások is hasonló eredményekről számoltak be. Alig 50%-os volt a kelési arány, és sok elhullás volt a kikelt pityék közt is. A fürjeknél pedig volt egy pár napos "kannibalizmus", amikor valamilyen stressz hatására egymást öldösték-tépdesték véresre. Ezekre a pici madarakra nagyon oda kell figyelni az első egy-két hétben, míg megerősödnek, a klímának nagyon egyenletesnek kell lenni, és még arra is figyelni kell, nehogy erőteljesebb hanghatás érje őket. Nos, mondjuk nem a ketrecük mellett hallgattunk Deep Purplét...mégis...
A gyöngyösök között pedig előfordult olyan eset, hogy ki tudtak repülni az istállóból - elaludt az éberségünk és óvatlanul az istálló felső ablakát nyitva hagytuk a szellőzés és a fecskék közlekedésének elősegítése végett. Közben pedig a gyöngyik már kifejlett szárnyakkal rendelkeztek, és hát próbát is tettek a külvilág felfedezésére. Sajnos, legalább négyen kutyi eledelek lettek. A pulik persze a jelenlétünkben nem merészkednek ilyen aljasságra, úgyhogy ezek éjszakai rémtörténetek. Reggel már csak a tollak árulkodtak az éji lakomáról...
Nos, és végül, de nem utolsósorban, meggyűlt a bajom a gyönyörű araucana kakasommal. Oly mértékben hágott rá a tyúkjaimra, hogy több sebből véreztek, nyakukon-fartőnél alig maradt tolluk, és a kisebb testűek közül volt több elhullás is emiatt. A nagykéshez kellett folyamodnom.
A csibék közt már növekedik az utódja, egy hatalmas tarajú kopasznyakú kakaska személyében, aki szerintem még nem fogta föl, hogy ez az egész tyúkudvar most már egyedül az övé...
Egy tavaszi bejegyzésemben említettem, hogy idén megpróbálkozom a keltetőgépes szaporítással tyúkjaimnál és a fürjeknél is, valamint ki akartam szélesíteni a madárskálát gyöngyösökkel. A tyúk- és fürjtojás adva volt, a gyöngyös tenyésztojást kellett csak beszereznem és azért vásároltam még naposcsibéket is, az orpington fajtából.
Nos, innentől kezdve csak az olvasson tovább, aki bírja a horrort.
Kezdődött azzal, amiért a keltetőgép mellett döntöttem. A japán kotlósom tavasz elején kétszer is megtréfált, elült, így hát alátettem a tojásokat, és rábíztam őket. Bár ne tettem volna! A betyárja mindkét alkalommal a költés előtt egy héttel leszállt a tojásokról, és magukra hagyta őket! Így nem csak a tenyésztojásaim vesztek kárba, hanem ugyebár a kotlós ebben az időszakban nem tojik tojást, sőt még sikeres kelés után hetekig sem ad "termést". Nos, ez a játékos kedvű tyúkocska aztán minden hónapban eljátszotta nekem ezt a műsort, azonban rajtam már többet nem fogott ki: költési hajlamát ezután sötétzárkával büntettem, csak vízen élt pár napig, mikor aztán megesett a szívem rajta, és visszaengedtem a többiekhez. Már szeptember van, de az én kotlósom épp most is kísérletezik...
Szóval kaptunk kölcsöngépet és én szépen, akkurátusan megpakoltam tojásokkal, folyamatosan mindhárom madárfajta tojásával.. A keltetések nagyon gyatra eredményt hoztak, s nem vigasztal, hogy mások is hasonló eredményekről számoltak be. Alig 50%-os volt a kelési arány, és sok elhullás volt a kikelt pityék közt is. A fürjeknél pedig volt egy pár napos "kannibalizmus", amikor valamilyen stressz hatására egymást öldösték-tépdesték véresre. Ezekre a pici madarakra nagyon oda kell figyelni az első egy-két hétben, míg megerősödnek, a klímának nagyon egyenletesnek kell lenni, és még arra is figyelni kell, nehogy erőteljesebb hanghatás érje őket. Nos, mondjuk nem a ketrecük mellett hallgattunk Deep Purplét...mégis...
A gyöngyösök között pedig előfordult olyan eset, hogy ki tudtak repülni az istállóból - elaludt az éberségünk és óvatlanul az istálló felső ablakát nyitva hagytuk a szellőzés és a fecskék közlekedésének elősegítése végett. Közben pedig a gyöngyik már kifejlett szárnyakkal rendelkeztek, és hát próbát is tettek a külvilág felfedezésére. Sajnos, legalább négyen kutyi eledelek lettek. A pulik persze a jelenlétünkben nem merészkednek ilyen aljasságra, úgyhogy ezek éjszakai rémtörténetek. Reggel már csak a tollak árulkodtak az éji lakomáról...
Nos, és végül, de nem utolsósorban, meggyűlt a bajom a gyönyörű araucana kakasommal. Oly mértékben hágott rá a tyúkjaimra, hogy több sebből véreztek, nyakukon-fartőnél alig maradt tolluk, és a kisebb testűek közül volt több elhullás is emiatt. A nagykéshez kellett folyamodnom.
A csibék közt már növekedik az utódja, egy hatalmas tarajú kopasznyakú kakaska személyében, aki szerintem még nem fogta föl, hogy ez az egész tyúkudvar most már egyedül az övé...
 |
| Ő már a múlté... |
 |
| Egy régebbi kotlósom csibéivel |
 |
| Gyöngyi csibe |
 |
| Gyöngyösök |
 |
| Infralámpa alatt |
Ez tényleg horror! Az a szerencsés, tudatlan kakaska. S erről eszembe jutott egy régi vígjáték, amikor az öreglányok közt a tolószékig strapált úr irigykedve nézi a baromfi udvarban a kakast. A címe nem ugrik be. Kitartást Zsuzsa, éppen a napokban gondolkodtam nálatok voltak nyarunk legszebb napjai. Ismét köszönet érte!!!!!
VálaszTörlésNagyon szeretem az állatos történeteket is olvasni ;-)
VálaszTörlésPedig nagyon szép méltóságteljes kakas volt. Ilyen brutális viselkedésű kakas Nagyikáméknak is volt, hogy csak seprűvel tudtak az udvarban közlekedni :-)
A gyöngyikék nagyon édesek :-)
Jót nevettem a japán kotlóson, huncut :-)