Kipihenni a nyaralást...?

Kép
    „Még ki sem pakoltunk, de már mosok, vasalok, és valahogy ki kellene pihenni a nyaralást…” – sok családban hangzik el ez a mondat a nyaralás végén. Egy egyhetes tengerparti vakáció valóban csodálatos élmény, de az odáig vezető út sokszor kevésbé pihentető. Hónapokig tartó szervezés, szállásfoglalás, csomagolás, listaírás, majd a hosszú autóút az Adriáig, gyakran dugókkal és fárasztó utazással. Mire megérkezik a család, már mindenki alig várja, hogy végre… pihenhessen. Aztán egyszer csak vége a szabadságnak. Következik a hazautazás, a bőröndök kipakolása, a hegyekben álló szennyes, a mosás, a vasalás, és máris kezdődik újra a megszokott hétköznapi rohanás. Ráadásul sok munkahelyen szinte magától értetődőnek számít a külföldi nyaralás. Mintha ezt is „teljesíteni” kellene, hogy valóban sikeresnek és kipihentnek érezzük magunkat. Pedig a pihenés nem verseny, és nem attól lesz értékes, hogy hány száz kilométert utaztunk érte. Néha éppen a legegyszerűbb dolgok adják a legtöb...
Megjegyzés küldése

Virágzik a halvány sáfrány

E csodás, védett növény virágzása általában február végére tehető, de mivel idén kicsit később köszöntött be a tavasz, így több mint egy héttel később bújtak elő az első példányok a nem messze lévő kupi erdő védett zugaiban.
A sáfrányokat valamikor évezredeken keresztül termesztették aranysárga bibéjükért, amely illatos, gyógyító hatású és festésre is alkalmas anyagokat tartalmaz. Krókusz néven is ismert, a latin crocos fonalat jelent, mely a bibe fonal alakjára utal.
Magyarországon a sáfrányok ritkaságnak számítanak, a növény természetvédelmi értéke tízezer forint. Épp ezért szívet melengető számomra, hogy tőlünk nem messze, a Kupi erdőben rábukkantak egy fajukra, melyet sokáig kárpáti sáfrány néven ismertünk, azonban a botanikai vizsgálatok kimutatták, hogy ez egy teljesen önálló faj, és a halvány sáfránynak nevezik. (Crocus vittatus). Tallós Pál erdőmérnök figyelt fel rá az ötvenes években a pápai piacon, ahol virágszedő asszonyok árulták.
A Kupi-erdőben élő állománya egyedülálló ritkaság, ezért virágzás idején a természetvédelmi őrök és erdészek együttesen óvják e féltett kincsünket.

A képet ifj. Vasuta Gábor fotóalbumából kölcsönöztem.

Megjegyzések

  1. Holdgyöngy2012. március 12. 10:07

    Ezért érdemes piacra menni! Ott aztán minden előkerül, s akinek szeme van rá, meglátja amit kell.Ha egyszer ismét eljutunk hozzátok el kell menjünk oda kirándulni.

    VálaszTörlés
  2. Drachenkopfhändler2012. március 14. 3:31

    Szia!
    Gyere az ajándékodért légyszi.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk