Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Mézes-mákos puliszka szederrel

Mi is az a puliszka vagy polenta, vagy görhe, tájegységenként változó elnevezéssel? Hát bizony egy tipikus szegényétel, amit legalább olyan egyszerű elkészíteni, mint amilyen laktató volt a szegények háza táján, az igen gyakori húsmentes napokon. S mivel ízesítésének csak a fantázia szab határt, ezért rengeteg féleképpen  készül, sósan és édesen, gyümölcsösen, juhtúrósan egyaránt.
Sok vita folyik az alapanyagáról: kukoricalisztból vagy darából készítsük-e? Kutakodásaimban addigra jutottam, hogy az eredeti puliszka mindenképpen kukoricalisztből készül, a darás változat csak amolyan "kevertnek" fogható fel, aminek elkészítéséhez csak a lusta asszony fog hozzá:)) A kukoricalisztből készült puliszka elkészítése esetenként - főleg, ha nagy volt a család, márpedig még fél emberöltővel ezelőtt is nem az 1-2 gyerekes családok voltak többségben - komoly izomerőt vett igénybe, ezért gyakran készítette a férfinép, s talán innen eredetezhető a gyártás dicsfénybe emelése. (Ugyebár egy nő nem feltétlenül mesél ódákat egy rém egyszerű étel elkészítéséről, amit most itt és most én egy picit megcáfolok, viszont mentségemre legyen mondva, hogy egy kevés kultúrtörténeti adalékot szándékoztam átadni annak, akit érdekel.)
Egyéb elnevezései még a mamaliga és a málé, vagy a kukoricagánica, trendibb körökben a polenta.

És lássuk, hogyan is készült, most az én konyhámban (lusta asszony módra:)))

- 20 dkg kukoricadara (2 órát tejben ázva duzzadt)
- 1 liter sós víz
- 1 ek. vaj

A megduzzadt kukoricadarát felöntöm a sós vízzel és kb. negyed óráig - a dara megpuhulásáig folyamatosan kevergetem. Lényeges a folyamatos keverés, mivel egyébként pukkadozik, fröcsög és emígyen éget is. Akkor jó, ha elválik az edény falától. Nos ezután bármi módon ízesíthető, lekvárral, juhtúróval a leggyakoribb. Én ekkor kevertem bele a vajat, a mákot és a mézet is, és belehintettem a frissen szedett feketeszedret.
Ezután az én változatomban volt egy kis csavar. A puliszkát kiterítettem sütőpapírral kibélelt tepsire, és 220 fokon előmelegített sütőben még kb. 20 percig sütöttem. A forró puliszkát hagytam teljesen kihűlni, majd a legnagyobb pogácsaszaggatóval köröket szaggattam belőle, és így került az asztalra édességként.
Az épp nálam vendégeskedők és barátaink is kaptak belőle.

Megjegyzések

  1. Igen nálunk is, gyerekkoromban, Rigmányban emlékszem nagytatám főzte a puliszkát, a kavarást pedig úgy végezte, hogy egy padon keresztbe ült, egy kerek kosarat tett a fazék alá, a két combja közé fogta, hogy ne mozduljon el.

    VálaszTörlés
  2. De sokszor ettem gyerekkoromban. Legtöbbször cukrozott langyos tejbe szaggatva. Nagyon szeretem a mai napig.
    Bizony nagyon éget, ha "rápöffen" a bőrre. :))

    VálaszTörlés
  3. Én felnőtt fejjel, vagy 2 éve ettem először itt Pesten, egy erdélyi barátnőm készítette, bár akkor csak tejföllel megkenve ettük. Aztán azóta többször voltam a Gyimesekben meg Csíkban is, na ott ettem egy családnál juhtúrósat. Jajj de finom volt. Mondjuk én majdnem mindent megeszek, és általában ízlik is.....:) De ezt most látva, ahogy elkészítetted, szerintem nekifogok én is, kipróbálom. Nagyon gusztán néz ki :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"