Kecsketejes háziszappan

Egyik előző bejegyzésemben már említést tettem róla, hogy mi mindenre használható a kecsketej, illetve a sajtgyártás mellékterméke a savó. Akkor a savómézet mutattam be, most egyik kedvenc hobbim, a kecsketejes szappankészítés kerül "terítékre".
Az ötlet természetesen abból adódott, hogy két szem tejelő kecském tejmennyisége bőven elegendő a vendégforgalmam sajtigényéhez, valamint ahhoz a napi két deciliterhez, amit magam is megiszom minden reggel frissen fejve. Aki esetleg nem tudja, két kecske napi kétszeri fejéséből napi 4,5 - 5 liter tej is termelődik a laktáció kezdetén, később ez a mennyiség jelentősen csökken. 5 liter tejnek már érdemes nekiállni, ha sajtot készítünk belőle. Én azonban szezonban megvárom, míg kb. 10 liter összegyűlik, tehát kétnaponta sajtozok.
A szappankészítés fortélyait kezdetben a faluban próbáltam összecsipegetni, mivel kb. 40 évvel ezelőtt még volt Gannán szappanfőző kisüzem, ahol a helyi asszonyok dolgoztak. Itt azonban még a régi módszerrel, marhafaggyúból, hamulúggal főztek szappant, nem is annyira piperét, hanem mosószappant. A korszerű, bőrbarát háziszappan ma már finom növényi olajokkal készül, a kecsketej, mint folyékony összetevő pedig extra adag vitamint és ásványi sót, nyomelemet juttat a szappanon keresztül a bőrbe.
Én már másfél éve kísérletezem különböző olajokkal és növényi összetevőkkel a szappanjaimban, s mondhatom, remek hobbi! Nem is használok már más tisztálkodási szert, csak a saját, valamint Eszter és Chiara szappanjait. Mivel falusi életmódom, az állattartás, a sok istálló- és udvari munka rendszeresen sínyli a kézbőrömet - sokat volt száraz, repedezett - ezért nagyon megbecsülöm, hogy saját készítésű szappanjaim használatával rendben és puhán tudom tartani a kezemet. A lassan gyógyuló berepedezettség pedig már a múlté.
Az alábbi képen a tömb formájú szappan kókuszos, a mellette lévő pedig mézes-gyömbéres.