Egy csepp falusi élet

Minden évben eljön ez az időszak, amikor a féltve nevelgetett kiscsirkéimre feni a fogát  külső veszedelem. Hol az erdő mélyéről kerül elő éhes kölykeit tápláló róka, vagy  a levegőből kacsintgatnak zsákmányra éhes ragadozómadár szemek., görény, menyét is meglátogat minket néha... És a sok-sok öröm, boldogság, reménykedés a következő évi állomány felneveléséért átmegy horrorisztikus féltésbe. Értem én, hogy meg kell élni a vadnak is - megélhetési bűnözés...? hmmm... - , ám hogy a vércse pont az én udvaromat pécézze ki könnyű zsákmányszerzésre a napi betevőhöz - hát ez kellőképpen felbosszant! Őnagyságának már nem fűlik a foga a mezők pockaihoz, egereihez - őértük kissé meg is kellene dolgozni - hanem a zárt tyúkudvar védtelen madarait pécézte ki... Persze, sok búvóhely van az udvarunkban, meg is találják rendre a kiscsirkék, amikor a kakasunk jelzi a légből érkező veszedelmet...De azért mindig akad egy-egy későn ébredő csirke, aki az életével fizet a késedelemért. Így fogy...

A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...

A bejegyzés apropóját a gannai Esterházy mauzóleumban pénteken tartott koszorúzás adja, ahol helyi és pápai prominensek hajtottak fejet a család itt eltemetett tagjai közül az első világháborúban száz éve hősi halált halt Esterházy Pálnak. A méltatásban elhangzott a pápai születésű gróf életútja egészen az 1915. június 26-án a galíciai Dziewietniki községnél ütközet közben bekövetkezett haláláig. Ifjúkorában Debrecenben a Vilmos-huszároknál teljesített szolgálatot, és arról vált híressé, bárkinek adott kölcsönt, és sohasem kérte vissza. 1909-ben feleségül vette néhai Andrássy Gyula miniszterelnök unokáját, a rendkívüli szépségű Andrássy Ilonát. Pál gróf sógornője pedig Andrássy Katinka, Károlyi Mihály felesége volt, aki így írt a grófról: "Sok más történet mellett azt is beszélték róla, hogy egyszer lóháton ment fel a lépcsőn ezredese lakásáig, és hatalmas csokor rózsát nyújtott át parancsnoka feleségének, akinek udvarolt. Egy másik alkalommal hurokra kerítette kutyáját a sint...

Minden csodájával és rengeteg tennivalójával együtt! Időm sincs blogokat olvasni, utánajárni, hogy más falusi vendéglátók hogyan kezdik a szezont, előrukkolnak-e valami új attrakcióval - mi persze nem, csak vagyunk, és élünk és tesszük a dolgunk, és jönnek is hozzánk rendesen, és rengeteg a dolog a ház és az állatok körül, meg persze a birtokon, szóval nem véletlenül nem adok hírt magunkról mostanság... Pedig gyűlnek a fotók állatokról, természetről, befőzésről, ételekről...a mindennapokról. Alakul a Bittva-parti River Cottage is, szépen növögetnek a kissé kései ültetésű palánták és a magról vetett zöldségek is e szűz területen. Ha belejövünk, jövőre sokkal több területet fogunk beültetni, de idén ennyire tellett kísérletnek, ennek is nagyon-nagyon örülünk, és persze nem mellékes, hogy azért a vendéglátás-állattartás mellett ez nem kevés plusz munka is. két embernek... Alább pár fotó az egy-két hétig nálunk vendégeskedő postagalambról: Kotlósunk a fészekaljjal: ...

Minden tavasszal nagy izgalommal készülök a tyúkudvar frissítésére. Már február-márciusban azon töprengek, honnan, milyen módon szerezzem be a következő generációt. Nagyon kacérkodtam az ősi magyar fajtákkal, és találtam is a közelben tenyésztőt, ám csak június közepére tudtak előjegyzésbe venni, annyi a megrendelésük. Ez persze örvendetes, hisz jó hír, hogy sokan szeretnék a régi fajtákat tartani. A júniusi napos csibe nevelgetés azonban nem fért volna bele a teendőimbe, hisz elindult a kiskert-projekt  - erről hamarosan írok -, és jönnek a nyaralóink is a vendégházunkba. Maláta és Füge legeltetése is elég sok feladatot ró ránk, hisz a legelőjük most le van zárva: fakitermelés folyik március óta a Bittva-környéki területeken, és a munkagépek a legelőnkön keresztül kaptak útvonalat a terület megközelítéséhez. Így a lovaknak 2-3 naponta készítünk mobil karámokat, illetve a saját udvarunkban legelnek. De térjünk vissza a tyúkokra. Jó pár éve már volt kotlósom egy japántyúk fajtáb...

Most kezdődött, és hamarosan vége is a legüdébb, legpezsgőbb, legélettelibb hónapnak, a májusnak. A háromnapi szürkeség és folyamatos esőzés után küldök egy kis lélekvidítót, hisz ezek a színek, ezek a virágok hamarosan átadják helyüket a nyáriaknak...

Nem, nem tűntem el, de a tavasz meghozta a tennivalók sokaságát, úgy a vendégháznál, mint a saját portánkon, az állatok körül, és a legeslegújabb projekt a kiskert a Bittva parton. Ennek fázisairól, illetve a szárnyasok körüli újdonságokról majd következő posztokban készülök beszámolni. A mai bejegyzés témája is már kb. egy hónapos, hisz a fürjeket nagyjából ekkor hoztuk haza háromhetes korukban. Olyan gyönyörű-gömbölyű példányokhoz jutottunk hozzá, hogy nem győzünk bennük gyönyörködni nap, mint nap! 17 tojó és 3 kakas gazdagítja az állományunkat, s alig 3 napos tartás után már elkezdték a tojástermelést is: mindennap kapunk tőlük 2-4  minitojást. Gondolom, amint a napi átlaghőmérséklet eléri a 16 fokot - este sem zuhan nagyon alább - akkor ennél intenzívebbé válik majd a hozam, hisz ez már több évi fürjtartás tapasztalata. Egyelőre úgy látom, nagyon jól érzik magukat, ehhez hozzájárulok fincsi takarmánnyal, saját kezűleg szedett zöldekkel, friss ivóvízzel, amit napjában többször...