Vidéki élet = önellátás...?
Sok tévhit kering az idilli vidéki élettel kapcsolatban, ezt tapasztaljuk, amikor városi vendégeink érdeklődnek életünkről, arról, hogyan kerültünk falura, miért és mi az oka, hogy itt ragadtunk. Hisz a városban könnyebb, kényelmesebb, jobban fizető munkalehetőségek vannak, a város a kulturális élet központja stb. Én azonban mást látok: a városi ember kiszolgáltatottabb, mert életének majd minden területét kiszervezte, és jól fizető keresetét külső erőforrásokra kell költenie, akik-amik segítenek neki ügyes-bajos dolgaiban. A városban szennyezett a levegő, növekszik a szemét mennyiség, kicsi az egy főre jutó egészséges élettér, közlekedési, parkolási gondok vannak, növekszik az elidegenedés, nő a magányosok száma. Szorongás, depresszió gyakoribb a városban élők között, ahol sokszor még a jól fizető munka sem ad belső megelégedettséget, a tudat beszűkül, a tudatalattiban haszontalannak, értéktelennek érezheti magát az ember, elveszítheti rugalmasságát, önbizalmát, belső békéjét. Ó...