Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Nyár van, nyár, röpke lepke száll...

 Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy olyan nyár van, ami ritkán. Pedig jó pár nyarat megéltem. Feri bával épp reggel tanakodtunk azon, hogy nemrég még általános volt a nyár 25-30 fokban, a 30 fokon felüli hőmérséklet kánikulának számított.

Ma ez eltolódott, kb. 38-40 foknál beszélünk kánikuláról, a napi 32-35 fok kell legyen az alaphőmérséklet. Tényleg kételkedik bárki is a klímaváltozásban?

Ember, állat és növény is próbál alkalmazkodni. Mi már eleve hátrányból indulunk, mert nem vagyunk fiatalok. De sajnos, őket is féltenem kell.

Írtam már róla, nem újdonság, hogy a patakparti kertecskénkben, csak a bogyós gyümölcsöket hagytuk meg, és ültettem közéjük egy kis sóskát, spenótot, kerti fűszert, úgymint oregánót.

No és a műhely udvarban két magasított ágyást alakítottunk ki a paradicsomnak, paprikának - kedvenceinknek. Lassacskán érnek, pirosodnak a termések, azonban a befőzéshez nagy mennyiségre lenne szükség, annyi nem érik-pirosodik, csak épp a napi zsíroskenyérhez való.

Így a lecsóhoz, és a lecsó eltevéshez, valamint a kovászolni való uborkához megvesszük mi is azt a termést, ami máshol bőven terem. Nem csinálunk ebből elvi kérdést: a lecsót és a kovi ubit is imádjuk - vendégeink is - így ezt ilyen tájt folyamatosan elérhetővé is tesszük - ha nem is a patakparti kertből. Az vesse ránk a követ, aki máshogy látja a kérdést. Ez bizony egy körforgás a természet adta áldások között: aki a kertészetben gondolkodik, az azt művelje tisztességgel, aki a szállásadást választotta, legyen komfortos és tiszta háza a pihenni vágyónak. Így lenne kerek a történet, csinálja mindenki azt, amihez ért, és az adottságai is megvannak.

Amatőr fotóinkon az első lecsóeltevés, és a sokadik kovi ubi látható - vagyis a sötétség miatt csak sejthető, de higgyétek el, az üvegben uborka kovászolódik:))

Nézzetek körül a piacon, azért az óriási áremelkedések miatt hozzá lehet férni akciós termékhez is, lecsóhoz például nem kell a legszebb példányokat megvenni, de természetesen a hibásakat ne tegyük bele az üvegekbe. 

Jó befőzést és klímás nyarat kívánunk: Zsuzsa nénétek és Feri bá'





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"