Nyár van, nyár, röpke lepke száll...

 Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy olyan nyár van, ami ritkán. Pedig jó pár nyarat megéltem. Feri bával épp reggel tanakodtunk azon, hogy nemrég még általános volt a nyár 25-30 fokban, a 30 fokon felüli hőmérséklet kánikulának számított.

Ma ez eltolódott, kb. 38-40 foknál beszélünk kánikuláról, a napi 32-35 fok kell legyen az alaphőmérséklet. Tényleg kételkedik bárki is a klímaváltozásban?

Ember, állat és növény is próbál alkalmazkodni. Mi már eleve hátrányból indulunk, mert nem vagyunk fiatalok. De sajnos, őket is féltenem kell.

Írtam már róla, nem újdonság, hogy a patakparti kertecskénkben, csak a bogyós gyümölcsöket hagytuk meg, és ültettem közéjük egy kis sóskát, spenótot, kerti fűszert, úgymint oregánót.

No és a műhely udvarban két magasított ágyást alakítottunk ki a paradicsomnak, paprikának - kedvenceinknek. Lassacskán érnek, pirosodnak a termések, azonban a befőzéshez nagy mennyiségre lenne szükség, annyi nem érik-pirosodik, csak épp a napi zsíroskenyérhez való.

Így a lecsóhoz, és a lecsó eltevéshez, valamint a kovászolni való uborkához megvesszük mi is azt a termést, ami máshol bőven terem. Nem csinálunk ebből elvi kérdést: a lecsót és a kovi ubit is imádjuk - vendégeink is - így ezt ilyen tájt folyamatosan elérhetővé is tesszük - ha nem is a patakparti kertből. Az vesse ránk a követ, aki máshogy látja a kérdést. Ez bizony egy körforgás a természet adta áldások között: aki a kertészetben gondolkodik, az azt művelje tisztességgel, aki a szállásadást választotta, legyen komfortos és tiszta háza a pihenni vágyónak. Így lenne kerek a történet, csinálja mindenki azt, amihez ért, és az adottságai is megvannak.

Amatőr fotóinkon az első lecsóeltevés, és a sokadik kovi ubi látható - vagyis a sötétség miatt csak sejthető, de higgyétek el, az üvegben uborka kovászolódik:))

Nézzetek körül a piacon, azért az óriási áremelkedések miatt hozzá lehet férni akciós termékhez is, lecsóhoz például nem kell a legszebb példányokat megvenni, de természetesen a hibásakat ne tegyük bele az üvegekbe. 

Jó befőzést és klímás nyarat kívánunk: Zsuzsa nénétek és Feri bá'





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor
További információk

Nyúlszalámi

Kép
Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!! Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására... Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál v
További információk

A jancsikályháról

Kép
Jancsikályha Szerencsepatkó ajtófélfán Első lépés a patkó megtisztítása Kedves bejárat-szerencsepatkóval Ehhez hasonló az enyém is Nemrég egy ismerősünk költöztetésekor kaptuk ajándékba ezt a gyönyörű öntöttvas jancsikályhát , amelynek a felújításába hamarosan belekezdek. Összegyűjtöttem egy pár rozsdás fémholmit (patkókat, virágtartót), s ezeket együttesen fogom rozsdamentesíteni, lecsiszolni, portalanítani, és átkenve megőrizni szépségüket még egy ideig. A patkók például átalakulnak szerencspatkóvá , és spirituális ajándéktárgyaink lesznek lószerető gyerekeknek, bohém felnőtteknek. No de a poszt a jancsikályháról szól, így összegyűjtöttem róla egy kis történelmet, lássatok csudát: Öntöttvas kályhákat már a XVI. századtól gyártottak Európa számos műhelyében. A különböző díszítőelemek valósággal burjánzottak a kályhákon. A díszítésen túl még feladatuk is volt, hiszen a kidomborodó, részletgazdag minták a felületnövelés célját is szolgálták, így a hő lea
További információk