Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...

Nyár van, nyár, röpke lepke száll...

 Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy olyan nyár van, ami ritkán. Pedig jó pár nyarat megéltem. Feri bával épp reggel tanakodtunk azon, hogy nemrég még általános volt a nyár 25-30 fokban, a 30 fokon felüli hőmérséklet kánikulának számított.

Ma ez eltolódott, kb. 38-40 foknál beszélünk kánikuláról, a napi 32-35 fok kell legyen az alaphőmérséklet. Tényleg kételkedik bárki is a klímaváltozásban?

Ember, állat és növény is próbál alkalmazkodni. Mi már eleve hátrányból indulunk, mert nem vagyunk fiatalok. De sajnos, őket is féltenem kell.

Írtam már róla, nem újdonság, hogy a patakparti kertecskénkben, csak a bogyós gyümölcsöket hagytuk meg, és ültettem közéjük egy kis sóskát, spenótot, kerti fűszert, úgymint oregánót.

No és a műhely udvarban két magasított ágyást alakítottunk ki a paradicsomnak, paprikának - kedvenceinknek. Lassacskán érnek, pirosodnak a termések, azonban a befőzéshez nagy mennyiségre lenne szükség, annyi nem érik-pirosodik, csak épp a napi zsíroskenyérhez való.

Így a lecsóhoz, és a lecsó eltevéshez, valamint a kovászolni való uborkához megvesszük mi is azt a termést, ami máshol bőven terem. Nem csinálunk ebből elvi kérdést: a lecsót és a kovi ubit is imádjuk - vendégeink is - így ezt ilyen tájt folyamatosan elérhetővé is tesszük - ha nem is a patakparti kertből. Az vesse ránk a követ, aki máshogy látja a kérdést. Ez bizony egy körforgás a természet adta áldások között: aki a kertészetben gondolkodik, az azt művelje tisztességgel, aki a szállásadást választotta, legyen komfortos és tiszta háza a pihenni vágyónak. Így lenne kerek a történet, csinálja mindenki azt, amihez ért, és az adottságai is megvannak.

Amatőr fotóinkon az első lecsóeltevés, és a sokadik kovi ubi látható - vagyis a sötétség miatt csak sejthető, de higgyétek el, az üvegben uborka kovászolódik:))

Nézzetek körül a piacon, azért az óriási áremelkedések miatt hozzá lehet férni akciós termékhez is, lecsóhoz például nem kell a legszebb példányokat megvenni, de természetesen a hibásakat ne tegyük bele az üvegekbe. 

Jó befőzést és klímás nyarat kívánunk: Zsuzsa nénétek és Feri bá'





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"