Nyár derekán...

 Túl vagyunk a foci EB-n - éljen Olaszország, nagy kedvencünk nem csak mint turisztikai célpont, hanem ,mint nép és életmód is.

És még a sportesemény miatt sem beruháztunk okostévére - és itt a nyakunkon a tokiói olimpia is, amit a világjárvány miatt úgy tűnik, csak tévén tudunk majd követni - igen, még ilyen világesemények sem törik meg vidéki életünk, vendégházunk, mentalitásunk, "küldetésünk" vezérfonalát: szakadjunk el a ránk erőltetett tenni- és néznivalók  tömkelegének kínálatától, keressük meg a létezés apró örömeit, vágyjunk az egyszerűre, követhetőre, ne áhítozzunk mások által generált ideálokra.

A vendégház megtelt nyár utolsó harmadáig, az utolsó dekád mindig kicsit necces szokott lenni a családosok iskola készülődése miatt, ezt nem sikerül lerombolnunk, valamiért már beékelődött a "tudatba", hogy ilyenkor iskolatáskáért és ceruzáért kell futkosni, meg füzeteket bekötni. Pedig jaj, de nagy előrelépés lenne, ha sikerülne ezt is lazán felfogni, nem kell tolakodni az üzletekben, ezek a teendők elvégezhetők a nyár végének elsinkófálása nélkül is, nem lesz attól könnyebb az iskolatáska, viszont az élmények száma növekedhetne.

Átalakulóban van a világ, ezt még akkor is észre kell vennünk, ha épp a nyár gondtalanságát, a szabadságot akarjuk élvezni. Nem lehet becsukni a szemünket és nem észrevenni, hogy mennyi mindenünk forog kockán. Lehet a világeseményeket sokféleképpen kommentálni és értelmezni, az egyén mégis a kapaszkodót keresi a káoszban. Ez lehet akár egy kis vidéki házban való elvonulás, kiszakadás a hétköznapok mókuskerekéből, ahol másképp lehet rálátni az élet törvényszerűségeire.

Egy próbát mindenképpen megér annak, aki el tudja fogadni, hogy egy elvonulás nem csak pozitív életélményeket hozhat. (és itt most nem a padláson futkározó pelére gondolok...pedig de, ő is idetartozik)

A Bodzás Vendégház ezután is megmarad a keresőknek pihenőhelyül. Azoknak a keresőknek, akik nem csak a mások véleményére kíváncsiak, hanem mernek kockáztatni, és belevágni az ismeretlenbe. (ami nem is annyira ismeretlen, mert rengeteg infót be lehet gyűjteni és épp a weboldalunkon keresztül. www.bodzas.hu) Akik tudják, hogy így is, úgy is történhet a dolog, és bevállalják, hogy nem csak mi tehetünk arról, ha nem valósultak meg az álmok. (Megjegyzésünk: azért ez igen nagy százalékban megvalósul, de ne a statisztikát keressük egy elvonulás alkalmával)

Ha keresel és megtalálod a tollasütőinket, akkor szuper meccseket játszhatsz gyermekeiddel. Ha megbízol minket az ebéddel, akkor az anyukának sem kell a konyhában sertepertélnie ezalatt, de ez a te döntésed, és ha anyuka imád főzni, és neki az a pihi, hogy összedobja a milánóit, amíg ti tollasoztok, és apuka ezzel leköti a csemetéket, akkor így lesz jó és felejthetetlen. A szabadság erről szól: minél több dolognak legyünk a megálmodói, végrehajtói. És tudnunk kell, hogy a dolgok nem csak csillagfényesek, és ezt el kell tudni fogadni. Még a szabadság alatt is..

Mi szeretnénk, ha a Bodzás egy ilyen "csillagfényes" díszlet lehetne nektek, de a történet kétesélyes. A visszajelzések mindenesetre azt bizonyítják, hogy a törekvéseinket kedvezően fogadjátok. Ez nekünk is ösztönző.

Próbáljátok ki minél többen, pihenésképpen a Bodzás-életérzést (jaj, de marketingszöveg, de itt vagyunk nektek, kézzelfoghatóan, Zsuzsa néni és Feri bácsi meg az aprójószág, a simogatnivalóak: Bugac meg a cicák, meg a nyuszik. A pipik ezt már nem annyira díjazzák, szóval őket csak nézzétek, meg a galambokat is, Maláta meg Füge (lovaink) pedig a vidéki életünk részei, szeressétek őket!

És tudjuk: mennek fel az építőanyagárak (hajrá CSOK!), iszonyat a  benzinár, az étolaj meg a többi...az elvonulás-magáratalálás-vidéki élmény stagnál - szedd le a ribizlinket (mégsem 3000.-Ft/kg) mi még le vagyunk lassulva az áremelésekkel szemben.

Jó lenne, ha a villanyáramot, ivóvizet köszönömmel lehetne fizetni.