NATO - hadtáp

Két hete zajlik a Bakonyban összevont európai uniós hadgyakorlat, mondhatni minden bakonyi bokorban katona tartózkodik, s örüljünk neki, hogy egyelőre csak gyakorlatoznak.
A Bodzás Vendégházat is megtalálták szálláslehetőségként, így két hete nagyon kedves lengyel katonákat szállásolunk el és kosztolunk, ismertetünk meg a magyar konyha hagyományaival, illetve kérésre teljesítjük a nemzetközi konyha elvárásait is - nem kis meglepetésre katonáink inkább saláta- és desszertpártiak, mint csülökpörikedvelők, és a káposztás cvekedli is furcsaságszámba ment. A nyúl úgy látszik lengyelhonban sem tartozik a mindennapi kedvencek közé, a vadas mellé készített zsemlegombócból is került vissza a pipiknek - hajjj, ezt nehéz szívvel írom le...
Mégis nagy vígság, hogy jóképű, jópofa lengyel fiúk élvezik a magyar vidéket, s bár nem tudom, katonaságuk mennyi fegyelmet-energiát követel tőlük (s még ki tudja, mit, hisz a katonalét számos rejtélyt, titkot rejt: apu is katona volt, ennyit legalább is tudok), azért talán kicsit hozzájárulunk a jólétükhöz, és vajon az európai biztonsághoz is...? Ez azért eléggé nagyképűen hangzana és persze nem is igaz.
Maximum annyit kívánhatok, hogy jó hírét vigyék a kosztomnak..és talán a vendégháznak is.
Mindenesetre souvenirként keresik a termelői mézet és borokat is.
S közben zajlik a foci vb is, s a Bodzásban nincs tévé. Direkt. A lengyeleink viszont érdekeltek, így megoldják kocsmaszinten, vagy valahol. Nem győztünk szomorkodni az első meccsük vereségén Szenegállal. Szurkolunk nekik a továbbiakban.

Épp készül a búcsúvacsora, szintén Bodzás-specialitás: karfiolleves friss vadon termő fűszerekkel, és mézes tarja házi kompóttal. Közben cikáznak a fejem felett a harci gépek - talán ők is búcsúznak a Bakonytól?
Addig örüljünk, amíg ennyi vígság övezi a kapcsolatot a harcászat és a népek között.
Nem merek képet közzétenni, annyira nem vagyok járatos hadászatban. S persze nem ők a fő vendégkörünk, de ez abszolúte nem szempont, amikor ezirányú megkeresés érkezik.