Olajos hal házilag

Mi nagyon szeretjük a halat, tudom, a magyar embert nem tartják nagy halevőnek. Pedig állítólag a régmúltban több tenger is mosta határainkat (?), így  azt kell gondolnom, hogy valamikor ez bizonyára nem így volt. Akár a tengeri, akár a folyami, vagy a patakból kihalászott halacska mindenképp az étlapon kellett lennie ősanyáinknál is.
Most nem mennék ilyen messzire, hisz valamikor másképp kellett a hal tartósításáról is gondoskodni, mint ma. Mai receptem - nem a sajátom - épp azt próbálja bemutatni, hogy egy egyszerű keszeget is hogyan lehet viszonylag hosszú távon fogyasztásra alkalmassá tenni. Magunk ugyan nem vagyunk horgászok, de családunkban, baráti körünkben sokan hódolnak e csodás hobbinak, így néhanapján hozzájutunk egyszerű tömegtermékhez (keszegfajtákhoz), néha izmosabb falatokhoz, például pontyhoz is.
Most a nagyon-nagyon szálkásnak tartott keszegek egy olyan eltevési módját mutatom be, amivel több hétre is halas ennivalót tudunk az asztalra tenni - annak, aki szereti a halakat. Tehát olajos hal házilag, rokonok által hozott keszegből, kárászból:))

Hozzávalók:
- 10-15 db keszeg, kárász
- 1 liter étolaj
- 2 liter víz
- só, babérlevél, egész fekete bors

Elkészítés:

A halakat besózva legalább 1 órát állni hagyjuk. Tepsibe fektetjük őket, és olajat, vizet öntünk rájuk, valamint rátesszük a borsot, babért. Lefóliázva 150 fokon másfél óráig pároljuk. Ezt követően a fóliát levéve még további 1 órát a sütőben hagyjuk, hogy az összes víz elpárologjon róla.
Az így elkészített halat jénai tálba áttéve, az alatta maradt olajjal lefedve hűtőben hetekig eltárolhatjuk.

Pirított rozskenyérrel, savanyú uborkával fogyasztva isteni finomság. Csak annak ajánlom, aki nem bánja, hogy a szálkákra még ennyi párolás után is oda kell figyelni.