Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Baromfiudvarunk

Ígértem, hogy bemutatom nyári tollas kollekciónkat, melyekkel színesíteni, netán lecserélni fogom szárnyas állományomat. A bábolnai vörös- és fekete színű harco állományom már kezd kiöregedni, elmúltak két évesek. Jelenleg a tollváltás ideje zajlik, ilyenkor alábbhagy a "tojókedv" is, s faluhelyen ez az az időszak, amikor gazdasszonyék bespájzolnak baromfihúsból. A fekete tollú harcóknál megvárom, amíg kinő az alsóbb tollréteg is, mert ha ezt megelőzően vágom le őket, az nagyban megnehezíti a kopasztást. No jó, félre a horrort:)))
A fiatal szárnyasok a dísztyúkok közé tartoznak, itáliai és japán tyúkoknak nevezik őket. Azért esett rájuk a választásom, mert igaz, hogy kis termetűek, de nagyon jó tojótyúk hírében állnak, és szeretnek kotlani, ami nem mellékes szempont annak, aki szaporítani szeretné őket. Az egyik kotlósom már sikeresen kiköltött nálam pár tojást, a csibék szépen növögetnek. Az itáliai kotlósom naposcsibékkel érkezett, s azon kívül, hogy egypár csibét likvidált a garmadából - valószínűleg nem a sajátjai voltak - gyönyörűen nevelgeti a fészekaljat.
És galamb is került a házhoz, igaz, őket nem kértük: egy barátunk lepett meg velük. A létszámuk erőteljesen megcsappant Macsó kandúrom közreműködése miatt, egy arab dobos azonban rendületlenül állja a sarat, "beolvadt" a tyúkok közé, és így megtévesztően hasonlít a japán csirkékre:)))Őket szerencsére nem zargatja Macsó. Viszont a kiscsibéket addig zárt istállóban tartom, amíg a megfelelő nagyságot elérik, nem szeretném, ha cicaeledel lenne belőlük.
Képeken is bemutatom az állományt:
Ez egy gyönyörű, hófehér japán tyúkocska, pár hete már ad tojást is...
Itt az előző tyúkocska párja, egy tarka japán kakas látható egy nagytestű itáliai tyúkkal próbál ismerkedni. Nem veszélytelen vállalkozás...
Ugyanez a tarka kakas szólóban. Ő már a hangját is hallatja, amolyan repedt-fazék módra:((



Egy fehér japán tyúkocska társaságában látható a galambunk, ami fajtájára nézve arab dobos...Szóval arab, japán, itáliai...van itt minden nemzetiség. A főkakasom azonban igazi hungarikum: kendermagos! Itt egy fekete-szürke nagytestű itáliai tyúk mellett látható.

Megjegyzések

  1. MJ2011. szeptember 29. 11:58

    Kedvenceim a törpék. Míg lehetőségem volt rá, tartottam én is.

    VálaszTörlés
  2. Atkáriné Terike2011. október 2. 5:54

    És,hol a kendermagos főkakasod? Kérjük a fotót!

    VálaszTörlés
  3. Ganna2011. október 2. 9:16

    MJ: én is nagyon megkedveltem őket, remélem, beválnak:))

    Terike: valahogy csak most sikerült a kenderes fotóját feltölteni, így pótoltam a hiányosságot:)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk