Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Kolbásztöltés

Itt az ünnep-szezon, vendégeket várunk Karácsonyra, a két ünnep közt is, és Szilveszterre is! Úgy néz ki, nem tétlenkedhetünk, pihizhetünk, a jövőn gondolkodhatunk, ezt majd elraktározzuk a januári hidegekre:))
Nem tartunk disznót, viszont nagyon szeretjük a belőle készült húsokat, füstölt árut is. Az üzletek választékát, de még a kis vágóhidak kínálatát is végigkóstolva rájöttünk: ha finomat akarunk enni, akkor ne légy rest, csináld meg magad! Így megvettük a kolbásznak való húsféleséget, ügyelve rá, hogy kellőképpen húsos legyen, viszont mégiscsak tartalmazza azt a zsírmennyiséget, amit bendőnk elbír. Ezt nehéz lenne kilogrammra lefordítani, marad a páromban való rettenthetetlen hit, hogy a megfelelően húsos és zsíros apróhúst a legjobb helyről megvásárolja. (Nálunk a húsfélék vásárlása, úgymint disznó vagy marha az illető) a háziúr jogosultsága, sose csalódtunk benne, így nyugodtan rábízom.
Összefogva a szomszéddal, az előre lefűszerezett darált kolbászhúst, mely legalább 2 napot hideg helyen összeérett a fűszerekkel, egy nagy lélegzetvétellel és némi szilvapálinka legurítása után, áteresztettük a töltőgépen a citromos vízben áztatott vékonybélbe. Az én feladatom mindössze annyi volt, hogy tűvel néhány helyen megszurkáljam a gömbölyödő belet, és csinos tekercsbe rendezzem a kolbászhúst.
Szerencsénkre a bél teljesen rendben volt, nem szakadt, nem repedt, ami a kolbásztöltőnek aranyat ér!
Így kb. kétórai munkával betöltve volt a husi, s átvittük a szomszédba füstre. Az éger fűrészport mi biztosítottuk a füsthöz. Négy napig füstölődött a finomságunk, ma már a spájzom ékességei közé tartoznak a meglett kolbászcsodák, igaz, őrületes gyorsasággal fogynak!
Remélem, marad az évvégi vendégeknek is, amennyiben szeretnék majd megkóstolni őket!





Megjegyzések

  1. Lehetetlen ide írni! Nem tudom mi az oka?
    Biztos finom a kolbász! A vendégek majd lemeózzák!

    VálaszTörlés
  2. Húhh, mennyi guszta kóbi! Az idén nálunk elmaradt a már hagyományosnak mondható kolbásztöltés, de remélem, hogy jövőre mi is töltünk! Amúgy ugyanilyen töltőnk van és mi is előre darálva (kétszer darálva) vesszük hozzá a husit. A baj csak az, hogy itt ezen a környéken még nem tudtunk felfedezni egyetlen jó hentest sem!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"