Kolbásztöltés

Itt az ünnep-szezon, vendégeket várunk Karácsonyra, a két ünnep közt is, és Szilveszterre is! Úgy néz ki, nem tétlenkedhetünk, pihizhetünk, a jövőn gondolkodhatunk, ezt majd elraktározzuk a januári hidegekre:))
Nem tartunk disznót, viszont nagyon szeretjük a belőle készült húsokat, füstölt árut is. Az üzletek választékát, de még a kis vágóhidak kínálatát is végigkóstolva rájöttünk: ha finomat akarunk enni, akkor ne légy rest, csináld meg magad! Így megvettük a kolbásznak való húsféleséget, ügyelve rá, hogy kellőképpen húsos legyen, viszont mégiscsak tartalmazza azt a zsírmennyiséget, amit bendőnk elbír. Ezt nehéz lenne kilogrammra lefordítani, marad a páromban való rettenthetetlen hit, hogy a megfelelően húsos és zsíros apróhúst a legjobb helyről megvásárolja. (Nálunk a húsfélék vásárlása, úgymint disznó vagy marha az illető) a háziúr jogosultsága, sose csalódtunk benne, így nyugodtan rábízom.
Összefogva a szomszéddal, az előre lefűszerezett darált kolbászhúst, mely legalább 2 napot hideg helyen összeérett a fűszerekkel, egy nagy lélegzetvétellel és némi szilvapálinka legurítása után, áteresztettük a töltőgépen a citromos vízben áztatott vékonybélbe. Az én feladatom mindössze annyi volt, hogy tűvel néhány helyen megszurkáljam a gömbölyödő belet, és csinos tekercsbe rendezzem a kolbászhúst.
Szerencsénkre a bél teljesen rendben volt, nem szakadt, nem repedt, ami a kolbásztöltőnek aranyat ér!
Így kb. kétórai munkával betöltve volt a husi, s átvittük a szomszédba füstre. Az éger fűrészport mi biztosítottuk a füsthöz. Négy napig füstölődött a finomságunk, ma már a spájzom ékességei közé tartoznak a meglett kolbászcsodák, igaz, őrületes gyorsasággal fogynak!
Remélem, marad az évvégi vendégeknek is, amennyiben szeretnék majd megkóstolni őket!