Bogár

Mindig voltak, s remélem, mindig lesznek is kutyáink. Sosem pénzért vásároltuk őket, de amelyik betévedt hozzánk és gazdájául választott minket, azoknak megpróbáltunk jó vigyázói lenni. És persze kaptunk is kutyusokat, és voltak olyanok is, akiknek az utolsó mentsvárai lettünk, mert a biztos pusztulás várt volna rájuk.
Azonban élethosszig - azaz végelgyengülésig mindössze két-három kutyánk volt, és a még élő Leó is közéjük tartozik, aki már tényleg nagyon öreg, eléggé süketecske is, és bizony már a nap nagy részét átalussza. Persze éber állapotában terel, hisz az ő ereiben is pásztorvér csordogál, csakúgy, mint legújabb szerzeményünkben, Bogárban.

Bogi szuka, és mindössze kilenc hónapos, állítólag ő is puli. A közeli birkanyájból szereztük el, mivel állítólag nem terel, és bizony ilyen helyeken munkakutyára van szükség, nem ölebre. Azonban Bogi korántsem öleb, és egy-két nap alatt, míg kitanulta a birtokot és megismerkedett mindenkivel, szépen elkezdte hallatni a hangját. Kicsit félve tereli a lovakat, és sokszor a hátam mögé bújik, de határozott fejlődés látszik a viselkedésén. A kecskékkel viszont nem barátkozott meg: Tincső, aki a gidáit látja veszélyben Bogi személyében, kifejezetten támadja és ökleli. Szegény Bogi nem győz menekülni a kecskeudvarból, s hívásomra is csak többedszerre hajlandó átmenni közéjük, akkor is tisztes távolból kerüli őket.
Az első éjszaka visszaszökött Bogi a juhhodályba. Reggel a szakadó esőben felautóztam érte, és boldog farokcsóválással ugrott az autómba. Aznap megsúgtam neki, hogy jobban teszi, ha többet nem szökdös el, mert többé nem megyek érte, s láss csodát: Bogi megértette, s azóta nem tágít mellőlem, az éjszakát a küszöbön tölti és reggelente boldog ugrálással fogad.
Energiája határtalan, mozgása csodás. Ha megnő a puliszőre, szerintem istenien fog kinézni, ahogy száguldozik az udvarban!
Mindenesetre az erkélyládára felugrálásról még nem tudtam leszoktatni, s előszeretettel pihizik a muskátlitartókban. Csak azt nem tudom, mi lesz a leendő virágaimmal?