Egy csepp falusi élet

Biztosítótársaságom tegnap riasztást küldött a mai napra, hogy 10-15 cm-es havazás várható, készüljek elő lapáttal, szánkóval, sítalppal, hóekével, kinek mije van, mert egész napos hószakadás várható. Az egynapos előrejelzésben azért nagyjából megbízom, úgyhogy felkészülten vártam az ítéletidőt. Kora reggel még inkább csak eső csepergett, s erősen olvadásnak indult, úgyhogy lovaimat ki is engedtem a karámba,  fejés után a kecsók is kint maradtak az udvarban, tyúkok is szabadon, szóval ment minden a maga szokásos medrében... Aztán az eső szép lassan átalakult havasesőbe, majd feltámadt a szél is, s perceken belül vizszintesen hordta a havat, egyre nagyobb pelyhekben. Mivel a hőmérséklet alig valamivel fagypont fölött lehetett, a lovaknak ázottan mindenesetre nem lehetett melegük, akármennyire is téli bundájuk van. Ezért megváltoztattam a programot, s ebéd helyett gyorsan rendberaktam az istállókat, és visszatereltem Malátát és Fügét. A csutakolást jólesően fogadták. Ilyenkor szár...

    És a mai alkonyi fények:

Igen, a mai napon kísérletezős kedvemben voltam, és meg kellett tudnom ezt-azt a tyúkjaimról. Előzetesen annyit kell róluk tudni, hogy fajta szerint is vannak köztük különbségek. Van köztük bábolnai vöröstyúk , francia sever fajta (a helyesírásában nem vagyok biztos...), magyar kendermagos , és bábolnai tenyésztésű harco tyúkok, ők a feketék, rozsdás pöttyözettel a mellkasukon. És a tavalyi rókatámadás írmagja: egy bocskoros cochin tyúk , aki azért menekült meg, mert éppen akkor tojásokon kotlott. Kor szerint is vannak különbségek, hisz a severek már vágni való öreg tyúkok - csakúgy, mint a cochin, aki már szinte csak egész nap egy széktámlán gubbaszt, amikor meg nem, akkor az összes kakasom őt abalygatja... A többi vörös, a kendermagosak és a harcók fiatal jérceállomány, nagyjából karácsony óta kezdtek el tojásokat tojni. Jelenleg még csak egypár tyúkocska produkálja azt a napi 3-4-5 tojást, ami "termelődik". A kísérletem célja igazából arra irányult, hogy rászoktassam a ...

Igyekszem így tél közepe - vagy tán már vége felé ??? :) - egyre több kímélő étket az asztalra varázsolni, egyrészt az ünnepi eszem-iszomok ellensúlyozásaként, s főleg mert vitaminraktáraink kimerülőben vannak. Ilyenkor egyre-másra kerülnek elő a fagyasztóból a nyáron eltett gyümölcsök, zöldségek, és a kamrában sorakozó kompótok sem sokáig fognak már velünk incselkedni. Olyan jó a nyár ízeit velük felidézni! A bőséges folyadékbevitelt rengeteg gyógynövényteával oldom meg, jó részük saját kezűleg gyűjtött. Ez főleg a hársfa és akácvirágteára, a csipkebogyóra és a bodzalevélre vonatkozik, ezek bőségesen teremnek környékünkön. Most egy tejszínes hagymalevest mutatok be először, ami a következőképpen készül: 5-6 db nagyobb vöröshagymát felkarikázok, és olajon, kevés sóval fedő alatt majdnem pépesre párolom. Házi vegetával és borssal megszórom és kb. 6-7 dl vízzel felforralom. Tojássárgájával elkevert tejszínnel sűrítem, és forrón tálalom. Tetejét vágott petrezselyemmel díszítem. ...

Mutatok egy-két napsütéses képet házunk tájáról. A legalább tíznapos fagyos-borús idő után talán jó lesz egy kis felviduláshoz. (Amúgy is, nemrég ígértem napos képeket, hát most itt vannak!) Ebéd utáni sétám alkalmával fotóztam őket, s láttam jópár fácánt is röptében, sőt fakopáncsot is, de gépecském nem a legalkalmasabb megörökítésükre, úgyhogy ezt ráhagyom a madarász-fotósokra.:)

Annamarietől kaptam egy körkérdést könyvekről, erre próbálok most megválaszolni, a kérdéseknek mindössze a számát feltüntetve. 1. Legrosszabb könyvélményem : talán William Faulkner: Tanyán című könyve. Egyszerűen nem tudtam végigolvasni. Lehet, újra kézbe kellene vennem (most már amolyan "tanyás" életet élek én is, hátha...) De nem visz rá a lélek 2. Legnagyobb hatású : most csak a viszonylag frissről írnék, mert azért volt bőven. Két évvel ezelőtt olvastam Németh László: Iszony című könyvét. Ajánlom! 3. Félelmet keltő könyv: cím nem jut eszembe, általában az emberi kegyetlenségtől és brutalitástól ver ki a víz, mint éppen a legutóbb kiolvasott Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka című könyvében az egyik rendőr-bérgyilkos tettei és jelleme. 4. Könyvjelző : én is behajtom az oldalt, plusz körömmélyedést készítek a folytatandó sor elé. 5. Mikor olvasok? Már csak este, lefekvéskor. 6. Első könyv: tényleg nem emlékszem. Valami ajándékkönyv volt, elsőben, a kitűnő bizonyítv...

Két nappal ezelőtt telefonon kerestek a faluból: lovaink valaki kertje végében csemegéznek. Nosza, más se kellett fűtés, betegápolás, főzés kellős közepén, mint a drágaságainkat hajkurászni. Persze, azért ez nem annyira nehéz munka így télidőben, hisz a zabosvödör csodákat tud művelni. Én is hamar becserkésztem a szökevényeket, s elég volt Fügére feltenni a kötőféket, s vezetőszáron vezetni, Maláta szépen követett minket hazáig. Szerencsére, veteményesben, szántásban nem tettek kárt. Azonban a napot innentől már az istállóban kellett tölteniük, hisz nem jutott idő a karám átvizsgálására, a megrongálódott kerítés kijavítására. Másnap azonban reggel ezzel indítottam a napot, bejártam a karámot, s két helyen is kidőlt oszlopra bukkantam, amin keresztül a zsiványok megléptek. A cölöpöket újból bevertem a fagyos földbe, és az elszakadt villanypásztort több helyen is "reparálni" kellett. Csak ezután engedtem ki őket a karámba. Mindketten elszaladtak a karámba kihordott szénabálák...

Ígértem egy-két diétás menüt, amit ezekben a vírusos időkben főzök, bár bevallom, alig van étvágyunk, s az én légcsövem is rendetlenkedik. Ferit, Zsófit egyelőre nem engedem ki az ágyból, de engem is nagyon húz, délután nem is tartottam magam vissza, ledőltem én is. Egyelőre nem nyúlok antibiotikumhoz, iszom Holdgyöngy teáját, ami 2 db szegfűszeg 1 kiskanál gyömbérpor 1 gerezd fokhagyma leforrázva, állni hagyva, mézzel, citrommal ízesítve. Nagyon pikáns, kissé csípős tea, bízom a gyógyhatásában. A lakás levegőjét borsosmentaolaj párologtatásával frissítem, és sok C citamint, gyümölcsöt, kompótot tömök magunkba. No de álljon itt a mai levesünk, ami nem más, mint egy burgonyakrémleves a következőképpen elkészítve: Egy fej hagymát olajon megfonnyasztok, majd hozzáadom a meghámozott, kockákra vágott burgonyát, (3 közepes fej) egy icipicit pirítom, majd felengedem annyi tejjel(6-7 dl), amennyi ellepi. Házi vegetát szórok bele és borsozom. Fedő alatt puhára főzöm, majd turmixgéppel...

Az az igazság: kaptam már díjat, elismerést, olyat is, amit megérdemeltem. (Néhai sportteljesítményeimet érmek, oklevelek bizonyítják, Limperger Pista bácsi volt az edzőm, aki azóta olimpikonjainkat edzette...) A tanulmányi eredményeimért kapott elismeréseket utólag már kicsit más szemmel nézem. A Kreatív Blogger díjat, amit Jolitól kaptam,  mindenekelőtt megköszönöm - talán jól neveltek - és ha ez annak bizonyítéka, hogy kedveli(tek) az írásaimat, akkor talán meg is érdemeltem. Én mégsem erre szeretnék büszke lenni, hanem arra, hogy  ha olvasóim meglátogatnának, megkóstolnák főztjeimet, pihennének, kirándulnának nálunk egy jót, s ha az egypár nálunk töltött napnak is pozitív a mérlege, akkor elfogadom a dícséretet, a díjat. ( Szerencsére a félig betelt vendégkönyvem is tele van szívet melengető bejegyzéssel). Legfontosabb és legnehezebb feladatomnak tekintem, hogy a  blogom és a valóság között ne legyen kontraszt, mégis megtalálja nálam a vendég azt, amit keres. Persz...

Így farsang táján egyre-másra jelennek meg a népszokásokhoz köthető ételleírások, különösen a gyakorta asztalra kerülő fánkokról. Én most egy másik ételféleségről, a falusi tyúkhúslevesről írnék, ami szintén a hagyománykörbe tartozik, a töltött káposztával és a kocsonyával együtt. Bár most inkább gyógyhatása miatt főztem, hisz állítólag mindenféle nyavalyára, légzőszervi bajokra jó, de szerintem inkább az erőnlét visszaszerzésére a legalkalmasabb, természetesen szigorúan zsírtalanítva, leszűrve, zöldségekkel tálalva. Mivel a kisördög vírusok formájában már jó ideje kerülget minket, s egyelőre nem használt a kakukkfüves, borsmentaolajos forró lábfürdő és a gyógyteák, vitaminok, gyümölcsök fogyasztása, eme levesemet már többedszerre is bevetettem. Most leginkább a leves betétjét emelném ki, amit zelleres-vajas habgaluska névre kereszteltem. Az elkészítése a következő: Evőkanálnyi vajat elkeverek annyi búzadarával, amennyit felvesz, majd beleütök egy tojás sárgáját és további dara a...

Végre napsütés! Gondolkoztam, mivel lepjem meg kedves olvasóimat: tegyek-e fel éles kontrasztként napsütéses képeket a tegnapi képek után - az is meglesz! - mivel is vidítsam fel nagyvárosi olvasóimat (persze szigorúan, csak, ha igénylik!) Annyira jókedvű lettem a mai napsütéstől, hogy kicsit légcsőhurutosan - Fefétől és Zsófitól valószínűleg benyeltem jópár bacit és vírust, szurkoljatok, hogy ne nyúljak ki... - szóval nekiálltam mélyalmolni az istállókban. Ezt úgy értsétek, hogy ebéd utántól délutánig végeztem egy - azaz egy - istállóval! Mi is az a mélyalmolás? Télen, csapadékos időben nem hordjuk ki a trágyát az istállóból, hanem csak szétterítjük és arra pakoljuk a friss szalmát jó vastagon.  Így az érett trágya és a vastag alom kellemes meleget biztosít a ló számára nagy hidegben. Amúgy pedig egy becsületes patás az istálló sarkába végzi a dolgát, így tulajdonképpen nemigen fekszik bele az ürülékébe. Ha mégis, az a gazda dolga, hogy reggelente a bundáját letakarítsa...:) S...

Jó pár csapadékos, ónos esős, szürke nap után, ma hideg, fagyos reggelre ébredtünk, de legalább nem esik semmi az égből...! Puló alig várja, hogy aktivizálhassa magát, és valami négy- vagy kétlábú után vethesse magát, s jó alaposan megkergethesse, megugathassa. Szüszü unottan, fázósan bújik bele vastag szürke bundájába, nincs nagy kedve egerészni. Különben is, fincsi kecsketej melegíti a pocakját... Tyúkjaim viszont aktívak, kapirgálnak a hó alól előbújó zöldben, s nagy boldogság hallgatni a kottyolásukat, a kakasok kukorékolását! A három kecske elégedetten tömi a hasát a szénásban: Maláta és Füge a dombtetőről szemléli a világot: szerintem alig várják, hogy a karámban elinduljon a fű növekedése. S azt hiszem, ezzel nincsenek egyedül.

Mai posztomat az ihlette, hogy sok vendégünk, s azok gyermekei, amikor állataink között bóklásznak, szeretnék őket valamivel magukhoz csalogatni, hogy megszeretgethessék őket. Nagy szerencse, hogy a szülők már annyira felvilágosultak, hogy előbb megkérdeznek minket: mivel is etethetik kedvenceinket? Kézenfekvő ugyanis, hogy - mint a gyerekek - az állatok is közelünkbe jönnek, ha valami finomságot mutatunk nekik. Ló esetében ez lehet egy ingerlő sárgarépa, vagy alma, ezeket még a zsebünkből is "kiszagolják". Addig nem tágítanak mellőlünk, amíg az utolsó falatnak is érzik a szagát a zsebünkben. Ezek kifejezetten egészségesek is a ló számára, alkalomszerűen, ahogy hozzájutunk, mi is etetünk ilyesmit velük, különösen a téli széna-szezonban. Nagyon szeretik még a száraz kenyeret, ami már annyira száraz, hogy jól ropog. Vigyázni kell azonban: penészes nem lehet! Volt már olyan "balesetünk", hogy vendégeink nylonzacskóban lévő sárgarépával közelítettek lovainkhoz, s ...

Az új évben visszatérő vendégeink voltak, tavaly kétszer is megörvendeztettek minket. A gyekőcök nagyon szerettek az állatok között időzni, reggel és este is fenn voltak a kecskefejésnél. Ezt sajnos nem tudtam fotón megörökíteni, hisz én voltam a fejő. Talán, ha a szülők küldenek a saját készítésű fotókból... Szerencsére az idő kedvezett a telelőknek, hisz esett a hó, lehetett szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni, s a család kipirult arcait csak írásban tudom rögzíteni, mindenről nem készült kép... Amiről viszont készült, azt máris közreadom: Ezek a hó nélküli nyomok sajnos a család elutazását mutatják, s talán érzékeltetik, hogy az itt töltött pár nap alatt nem használták az autót, pihentek, szánkóztak, játszottak a gyerekekkel. S mivel áprilisra a harmadik babát várják, úgy döntöttek, hogy a legifjabbal nyáron újból minket választanak, ha semmi nem jön közbe...

December 27-e óta váltják egymást vendégeim a Bodzásban. Hol reggeliztetek, hol épp ebédet főzök - mint az elmúlt három napban is. Év végi kedvezményként a szállásárban most benne van a reggeli is, amit nagy örömmel fogadtak vendégeink! Többféle kecskesajtot is készítettem, és volt a tálcákon lókolbász, házi bodzadzsem, bodzás-almás lekvár, házi májpástétom. Most csak a különféle kecskesajtjaimat mutatom be képeken: Ez egy durvára tördelt dióval ízesített kecskesajt, amit az érlelés ideje alatt tokajival locsolgattam. Kellemes, pikáns aromát hagyott a sajton. Ez pedig egy rozmaringos sajtocska, amibe tulajdonképpen belepréseltem a frissen vágott rozmaringot. Mint tudjuk, a rozmaring egy eléggé aromás fűszernövény, úgyhogy nem is kellett ennél több a sajtba, mégis átitatódott a rozmaringízzel. És a legeslegújabb kísérletem, egy chilis-fokhagymás kecskekrémsajt, amit mostani, visszatérő vendégeink teszteltek: elmondásuk szerint megnyalták mind a tíz ujjukat utána :) A pincében való érlel...