Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Piacon és bevásárlókörúton

/s1600-h/P1070524.JPG">
Ezen a gyönyörű, nyáriasan meleg napon elkapott a "piacolós" kedvem, így beautóztunk P.-ra a hétvégi zöldség-gyümölcs bevásárlásunkat megejteni. Mindig rabul ejt a piacok forgataga, és pláne ezidőtájt a választék bősége, és az árak olcsósága. Imádok a kofákkal beszélgetni, alkudozni, és mindig rám tudják sózni a portékájukat :) Szőlő, alma, körte, rebarbara került a kosárba és a hétvégi levesnek való zöldségeket is megvettem.

A halasboltban pedig hozzájutottam pisztránghoz, s a fantáziám újból működésbe lépett, aminek a következménye a mai ebéd lett, receptjét megosztom veletek:

Roston sült pisztráng krumplipürével, rebarbaramártással

A pisztrángot megtisztítottam, fejétől-farkától megszabadítottam. (A macskáknak is kell valami...) Két centis darabokra vágtam, és só-bors-olaj-citromlé keverékével jól bedörzsöltem, a sütő grillrácsán 5 perc alatt puhára sütöttem.

Krumplipürét készítettem másfél kiló krumpliból, vajjal, tejjel, sóval, borssal, őrölt szerecsendióval ízesítettem.

A rebarbaramártáshoz a növénykét vékonyan meghámoztam, karikára vágtam, és kevés vízben puhára főztem. Fahéjjal, vaníliás cukorral édesítettem - aki nem ismeri: a rebarbara alapból savanykás ízű, némi cukrozás nem árt neki. Tejszín és liszt keverékével összeturmixoltam, az eredmény e képen látható:/s1600-h/P1070564.JPG">

Megjegyzések

  1. Én is használom a rebarbarát, a múlt héten pld. rebarbarás körtelevest csináltam. Isteni lett. Na de a pisztrángot felülmúlni... :-)) lehetetlen. Nagyon szeretem, nem is tudom az idejét, hogy mikor ettem utoljára, de arra emlékszem, hogy Szilvásváradon, a Szalajka-völgyben... egyik kedvenc helyeim egyikén.

    VálaszTörlés
  2. Életemben először én is ott ettem fokhagymás pisztrángot, és a szaftosabb ponty mellett a kedvenc halam lett.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"