Egy csepp falusi élet

Azt hiszem, egyre inkább kezd felértékelődni a háztáji körülmények között megtermelt hús és húskészítmények piaca, a nem nagyüzemi körülmények között tartott tyúk tojása. Köszönhető ez a megszaporodott élelmiszerbotrányoknak, és a tudatos vásárló szemlélet lassan gyűrűző kialakulásának. Egyre több médiában hívják fel a figyelmet az élelmiszerekben rejlő, egészségünkre káros anyagokra, a megbetegítő körülményekre, élelmiszer-, gyógyszerlobbi összefonódására. Egyre több blogtársam tekinti elhivatottságának az egészséges életszemlélet és táplálkozás propagálását.Vendégeim körében én is ezt az útvonalat követem. Régebben magam is főztem vásárolt húsféleségekből - ma is megteszem, ha vendégeim tartózkodnak a gazdaságomban megtermelt nyuszi és kecskeshústól. Ezt előzetes levélváltásokból próbálom kiszűrni. Azonban magam is azon vagyok, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a húsevőknek mennyire fontos az, hogy olyan körülmények között tartott állatok húsát fogyasszák, amelyek életüket faj...

Most már bemutathatom Bogi elsőszülött alomját, hisz pár hete előbújtak, és már az udvar többi lakójával ismerkednek. Reggel bűbájos csaholással köszöntenek, és szinte gurulnak felém, olyan gömböcök. Maszat és Bonca névre kereszteltük őket. Jópofa jeleneteknek vagyunk szem- és fültanúi, amikor például anyjuk a munkáját végezve terel, a két kölyök riadtan húzódik vissza a fészekbe: kik ezek a hatalmas állatok, és az anyu miért akarja megenni őket? A tyúkokkal ugyanez a helyzet, mennének hozzájuk ismerkedni, ám csak egy koppintást kapnak a fejük búbjára: Júj, ez fájt...! A kecskék érdeklődéssel szemlélik az új jövevényeket, Gitta azért a szarvával már megismertette őket, igaz, csak jámborul. Még a cicák is ismeretlenek számukra, de szemmel láthatóan élvezik  a sokadalmat. Ha valamitől félnek, az a gyöngyösök hangja, nem győznek visszaiszkolni a szénabála mögé, ha azok rázendítenek a rikácsolásra. A kölykök már szépen kóstolgatják a húslevest, egy kis rizzsel felfőzve, s napról napra...

Ugye, azt mindenki tudja, hogy a camembert sajt Franciaországból származik, eredetileg Normandiából. Sokak számára a camembert jelenti " A FRANCIA SAJT"-ot. Ez a sajtféleség nyers tehéntejből készül, kérgét nemespenész bevonat borítja. Az eredeti, védjeggyel ellátott camembert 10,5-11,5 cm-es átmérőjű, 3 cm magas, 25 dkg-os kerek sajt, melyet vékony fadobozban hoznak forgalomba. (Óh, ilyen nekem is kell!) Nos, ezt a sajtféleséget magam is elkészítettem, és mondhatom: elsőre sikerült! Ugyan a penészfoltocskák kicsit később kezdtek rajta mutatkozni, mint ahogy várni lehetett volna, de ez köszönhető valószínűleg az érlelés helyi jellegzetességeinek:))) Pince híján ugyanis kellett némi lelemény a penészfejlődéshez szükséges páratartalom és hőmérséklet biztosításához... A sajt jelenleg is hűtőben érlelődik, persze már megkóstoltuk, és volt egy-két szerencsés barát, aki kapott pár falatot belőle. A sajttészta szépen sárgul, kenőcsösödik, ahogy az elő van írva... A sajt történet...

Ugyan még javában tél van, kemény éjszakai fagyokkal, alig fagypont fölötti hőmérséklettel napközben, azért a tavasz mégis a levegőben van: madarak csicsergése, és a lovak vedlése is jelzi... Oly jó elővenni szappangyártáshoz a tavaly leszárított csalánt (az illata ezerszer jobb, mint a gyógynövényboltié, hisz az is van...), vagy előkészíteni a következő gyártáshoz a szintén házilag gyűjtött bodzalevelet...ez már mind az életet, a tavaszt idézi...mégha jelenleg megfagyunk is... A kecskéktől még épp csak pár deci tejecskét merek "lopni", kell az ebben a hidegben a gidáknak is... Megmutatnám, hogy ebben a tavaszváró, mégis nagyon is télies időben milyen szappantermékeket álmodtam meg, remélhetőleg a jó időt megidézve: Készült gyöngyvirágos-mák szappan,(jó, ez már a májust csalogatná, az még odébb van..),, a kókusz nálunk időtálló, hisz onnan, ahonnan származik, pusztán a meleg és a csapadékos időjárás váltakozik..., és úgy tűnik: kedvenc lesz belőle: a kertek alján összegyűj...

Szép gesztus egymás munkáját, internetes megnyilvánulásait kedves díjakkal honorálni: én is kaptam egy baráti ölelést Chiarától , amivel szép napot szerzett, és ezúton is köszönöm. Minden kedves olvasómnak javaslom, hogy nézzen át hozzá, hisz remekbe szabott kecsketejes szappanokkal találkozhat, magam is kipróbáltam portékáját, egy előző blogbejegyzésben fel is hívtam rájuk a figyelmet. A gondom már csak annyi, hogy tovább kellene adnom a díjat, vagy inkább ölelést, én viszont szeretném, ha minden blogtársam tudná, akiket szívesen olvasok, hogy bejegyzéseik olvasása, és néha a kommentek helyettesítik ezt az ölelést, tehát ezen a hideg, de napsütéses napon szívemre ölelem blogtársaimat. Nehéz lenne ötöt kiválasztani, az olvasottak közül, ezért a díjat inkább nem továbbítom.

Mi is tartunk két lovat - Malátát és Fügét , és vendégeink gyakran kérdezik, hogy mi célból. E bejegyzés ezt a kérdést próbálja körüljárni. Barlangrajzok is bizonyítják, hogy már az ősember is ismerte a lovat, igaz, kezdetben csak vadászott rá. A ló jóval később szegődött az ember szolgálatába, mint például a kutya vagy a szarvasmarha, vagy a kecske, és nélkülük egész máshogy alakult volna a történelem. A lovak szolgálták az embert háborúban, harci szekerek elé fogva vagy csatalóként és sajnos, ilyen eseményeken fogyatkoztak is szép számmal... Felgyorsították a népek vándorlását, segítették a hódítókat új területekre eljutni: mit is tehettek volna gyalog, lovak nélkül? Évezredekig a lovak vitték az utasokat, hátukon vagy kocsit húzva, ők repítették a híreket, szántották a termőföldeket, csépelték a búzát, málhát cipeltek, vagy épp szórakoztattak versenyeken, cirkuszban. Egyszóval ősidők óta jelen voltak és vannak a kultúrában. A gépesítéssel az élet sok területén feleslegessé vált...

Ezen a szomorú, szürke vasárnapon eljött az ideje, hogy ezt a lélekvidámító bejegyzést közreadjam. Már karácsony óta időzítem, hisz az ajándékot, amiről most szó lesz, az ünnep előtt kaptam. Sokan-sokfélék vagyunk, ezt már vendéglátóként is megtapasztaltam, de hozzá is teszem, hogy én még eddig az emberek jó oldalával találkoztam, és sok valamikori vendégemmel hébe-hóba egy-egy levélváltás erejéig laza kapcsolatban is maradok. Jó pár vendégem annyira megszerette a házikó hangulatát és a környék csendes nyugalmát, hogy évente akár többször is visszajönnek hozzánk az év különböző szakában. A K. család tavaly Békéscsabáról, az ország másik feléről érkezett hozzánk nyaralni gyermekeikkel. Városiak lévén - de falusi gyökerekkel - érdekelte őket az állattartásunk, egész napi munkabeosztásunk, a sajtkészítés folyamata, a kecskék, a fejés stb. Természetesen meg is kóstolták finomságainkat, s egy ilyen alkalommal bemutattam a sajtprésemet, és említést tettem arról, mennyire szeretném, ha lenn...