Egy csepp falusi élet

A Bakonyalja története és szépségei Szeretném kicsit „mélyebben” is bemutatni szűkebb hazámat, a Bakonyalját, ahol már több, mint évtizede élünk, ami befogadott minket, mint „gyüttmenteket”, ahol falusi mindennapjaink zajlanak, ahová egyre több turista illetve szállóvendég is megtér a nagyobb városokból, kipihenni a városi zsongást. A földrajzi, növény és ásványtani ismereteket a szomszédos Döbrönte fiatal geotúra-vezetőjének, Czibula Gyuri barátunknak tollából idézem, s remélem, egyre többen kapnak kedvet ahhoz, hogy vidékünket szakavatott túravezető irányításával is megismerjék. Lássuk, mivel is találkozhat az e vidékre látogató: „Régen a Bakonyt, mint tájat, úgy hívták: Bakonyerdő. Nem csoda, hiszen a Bakony és az erdő két elválaszthatatlan fogalom. Veszprémtől Győrig, Mórtól Sümegig elnyúló hatalmas erdőségek húzódtak itt. Habár mára sokat veszített vadregényességéből, még mindig elmondható, hogy a Bakony az ország egyik legnagyobb, összefüggő erdőterületének hazája. Mere

 Mini kertemben a tavalyi magvetés eredményeként idén kibújt a kamilla, imádni való virágocskáival örvendeztetve meg. S arról nem is beszélve, hogy élvezet a hajoldozás az ágyások közt ebben az illatfelhőben! A kamilla a leggyakoribb és legősibb gyógynövény a házipatikákban, leggyakrabban teaként fogyasztva, vagy borogatásként. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, nyugtató hatása ismert, használták már az ókorban is. Kellemes íze és illata miatt még a gyerekek is könnyen elfogadják, ha szemborogatásra, inhalálásra kell használni. Idehaza nagy mennyiségben az Alföldön terem vadon és termesztve is, a szikes talaj kedvező a megtelepedéséhez. És még azt sem bánja - sőt kifejezetten jól tűri -  ha marhacsordák tapossák, bolygatják a följét. Ez a fajta gazdálkodás a nemzeti parkokban maradt még fenn. Az alföldi sziki kamilla rendkívül értékes gyógynövényünk, 2014 óta szerepel a hungarikumok listáján. Kék színű illóolaját a gyógyászatban és a kozmetikában, szárítva pedig teaként

 14 éves fennállásunk alatt rá kellett jönnünk, hogy a kisház nem való mindenkinek. Különösen azóta figyeljük ezt meg, amióta "kinőttek" a vidéki luxus házak (4-5 éve talán) extra komforttal, és picit elvitték a falusi turizmust egy más irányba - nagyvilági, szállodai, mindenképpen városias életérzést követelő magánlakokkal a vidék magányába, csöndességébe ágyazottan. Úgy látjuk,-  mi még ott voltunk a kezdeteknél- , amikor a falusi turizmus éledezni kezdett, kerestétek, örültetek az egyszerű falusi élet bemutatásának, életünkbe való bepillantásnak -  mondjuk főztjeink a mai napig keresettek:))   Ma ez a fajta érdeklődés kissé háttérbe szorult, közrejátszott ebben a járvány is, mai vendégeink sokkal kevésbé keresik a kontaktot vendéglátóikkal, a falu emberével. Az elvárások viszont megnőttek. Ugyanígy a negatív vendégvéleményezések is. Ezért látjuk szükségét annak, hogy kihangsúlyozzuk, kiknek nem ajánljuk a házunkat. - például nagymamáknak unokákkal. Talán, ha jön a nagypapa

 Gyakran felmerül nálunk, illetve vendégeink - különösen a lóimádó gyerekek részéről, hogy mennyibe kerül az otthoni lótartás, milyen feladatokkal, rendszeres kiadásokkal kell számolni? Hát hol is kezdjem? A téma amilyen egyszerűnek tűnik, annyiféle újabb és újabb dolgok jutnak eszembe. Rövidre is lehet fogni: - ló ára - istállóépítés költsége - legelő, karám kialakítás költsége - lószerszámok, tisztítóeszközök…ezek nagyjából a tárgyi feltételek - takarmány (magunk termelünk-e vagy vásárolunk?), alom - ivóvíz - vitaminok, gyógyszertár - állatorvos - patkolás, lábápolás Istállót, beállót, karámot nagyjából egyszer kell megépíteni, egyszeri magas költség, azonban rendszeres állagmegóvást igényel, a karámot, villanypásztort rendszeresen karban kell tartani, ha nem akarjuk, hogy kedvencünk átbóklásszon zöldebb legelőkre. Lószerszámot is általában egyszer kell megvennünk (nyereg, kengyel, szár, zabla) viszont gondozásuk szintén rendszeres munkát, bőrtisztító szert igényel. Vezetőszárat, fut