Holle anyó megrázta dunyháját

 Íme itt a várva várt hó, hull, szakad szépen, sűrűn, csendesen, estére eláll, bízzunk benne, hogy meg is marad karácsonyig, illetve talán lesz még utánpótlás is.

Bugac eszeveszetten száguldozott mellettem a legelőn, szó szerint bukfencet hányt a hóban, belehempergőzött, majd mint akit puskából lőttek ki, nekiiramodott valami láthatatlan üldözendő felé.

Meglepetésre a lovaink is másképp reagáltak a hóra, mint ahogy számítottunk: alig csipegettek a box melletti bálából, lesomfordáltak a legelőre, és a hó alá került tegnapi szénát kezdték előbányászni.

No és a címben emlegetett Holle anyó: talán mindenki ismeri a hasonló című Grimm mesét, de Holle anyóról sokkal többet megtudtam a Wikipédián, mint hogy ő lenne a hóesés-felelős. Nem csak hogy az ősi, pogány idők homályába vész a tisztelete főként germán területeken (jóság, tisztaság, termékenység fogalmak tartoztak hozzá), de még a bodzafát is neki szentelték, melynek neve németül holunder vagy holler. Így hát nem alaptalan nekünk is, mint Bodzás Vendégháznak megemlékezni Holle anyóról így télvíz idején.

Apropó: ő a földben rejlő kincsek úrnője is, nálam máris tiszteletnek örvend.


 









 

Megjegyzések

  1. Nahát.... Nem tudtam a ködbe vesző részleteket Holle anyóról.
    Köszönöm!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A "tökéletes kekszrecept" faragott kekszmintázóhoz

Hagymatokány