A "fejlődés" megállíthatatlan

Mai bejegyzésem apropóját egy fantasztikus termék ajánlat adja: nem fogom pontosan megnevezni, de egy olyan oldat-adalék, ami a kertekben (ugyebár lassan aktuális lesz) fantasztikus termést-növénynövekedést garantál-generál. Mert persze a mesterséges intelligencia tudja, hogy érdekel a téma, tehát dobja elém a jobbnál-jobb, pénzért megvehető ajánlatokat.

De tudom-tudjuk-e, mi a fejlődés, azon túl, hogy iparágak létesülnek arra, hogy több és jobb legyen  bármi - ami a Földön pénzért elérhető és megvalósítható?

Művelhetem-e a földecskémet, kertemet anélkül. ,hogy figyelmen kívül hagyjam az agrár iparág legújabb termelési eredményeit ösztönző, gyárakban, kísérletekkel előállított termésnövelő anyagokat vagy a termést gátló rovarölő, permetezőket? Még ha modernnek, természetbarátnak is hazudja magát.

Van persze alternatív megoldás is: permakultúra, biogazdálkodás, csodaszavak, csodatörténetek, könyvben, okosságban, mind-mind pénzért, hisz az újdonság, az új világgal szembesülés, és a modernkori biogazdálkodás mind új tudást, és rettenetes pénzbefektetést igényel. Én azt látom, hogy ez mind félrevezet. A csoda biokertek, , kapálás, megmunkálás nélkülisége vonzó lehet a ma emberének - nekem is - mert épp a legmunkásabb kerti szezonban nem jutok el a kertemig. Vendéglátásunkban épp akkor van a "főszezon", amikor a különböző kártevők nekiindulnak a vetett termény szétrombolásának. 

Mulcsolhatok, hogy ne kelljen kapálni. Én eddig úgy láttam, csak lassítja a folyamatot a mulcs: előbb-utóbb előbújik a gaz, és mulcsolás mellett sokkal nehezebb lesz a gazolás.

Megtehetem, hogy emelt fővel mulcsozok, és nem törődöm azzal, hogy a mégis kinövő, és elgazosodó kertemre mit szól a szomszéd, pláne a kertkedvelő, jobbnál jobb ötletekkel rendelkező vendég. A megszállottak pedig tényleg tudják a tutit, időt, pénzt nem sajnálva, és sokszor persze bőséges segéderővel rendelkezve meg is valósítják az álomkertet. Nos, az én álmom egy olyan kicsi kertecske, ami ellát a legszükségesebb, általunk is szeretett növényekkel. Sajnos, itt a nyárfásban ez nem tud megvalósulni. Marad a balkonkert.

Nos, hát ebben a covidos-vendégmentes időszakban akár át is alakíthatnám azt a tervünket, hogy veteményes helyett pihenőkertet csináljunk a gyerekeseknek ,de akár a faluban nyaraló más vendégeknek is, egyszerű sportjátékokkal, bográcsozási lehetőséggel. Hát lehet, hogy az új terv sem tud megvalósulni...

Azért nem én lennék az én, ha legalább egy kis spenótot, sóskát, fokhagymát nem ültettem volna a málnabokrok közé. Itt nem fogják akadályozni a földmunkát, ha esetleg mégis nekifogunk a talajegyengetésnek.

Egyelőre azonban részünkről is post Covid időszak van, erőt gyűjtünk a betegség utánra.





(A képek a shutterstock.com-ról származnak)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor
További információk

Nyúlszalámi

Kép
Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!! Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására... Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál v
További információk

A jancsikályháról

Kép
Jancsikályha Szerencsepatkó ajtófélfán Első lépés a patkó megtisztítása Kedves bejárat-szerencsepatkóval Ehhez hasonló az enyém is Nemrég egy ismerősünk költöztetésekor kaptuk ajándékba ezt a gyönyörű öntöttvas jancsikályhát , amelynek a felújításába hamarosan belekezdek. Összegyűjtöttem egy pár rozsdás fémholmit (patkókat, virágtartót), s ezeket együttesen fogom rozsdamentesíteni, lecsiszolni, portalanítani, és átkenve megőrizni szépségüket még egy ideig. A patkók például átalakulnak szerencspatkóvá , és spirituális ajándéktárgyaink lesznek lószerető gyerekeknek, bohém felnőtteknek. No de a poszt a jancsikályháról szól, így összegyűjtöttem róla egy kis történelmet, lássatok csudát: Öntöttvas kályhákat már a XVI. századtól gyártottak Európa számos műhelyében. A különböző díszítőelemek valósággal burjánzottak a kályhákon. A díszítésen túl még feladatuk is volt, hiszen a kidomborodó, részletgazdag minták a felületnövelés célját is szolgálták, így a hő lea
További információk