Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

A "fejlődés" megállíthatatlan

Mai bejegyzésem apropóját egy fantasztikus termék ajánlat adja: nem fogom pontosan megnevezni, de egy olyan oldat-adalék, ami a kertekben (ugyebár lassan aktuális lesz) fantasztikus termést-növénynövekedést garantál-generál. Mert persze a mesterséges intelligencia tudja, hogy érdekel a téma, tehát dobja elém a jobbnál-jobb, pénzért megvehető ajánlatokat.

De tudom-tudjuk-e, mi a fejlődés, azon túl, hogy iparágak létesülnek arra, hogy több és jobb legyen  bármi - ami a Földön pénzért elérhető és megvalósítható?

Művelhetem-e a földecskémet, kertemet anélkül. ,hogy figyelmen kívül hagyjam az agrár iparág legújabb termelési eredményeit ösztönző, gyárakban, kísérletekkel előállított termésnövelő anyagokat vagy a termést gátló rovarölő, permetezőket? Még ha modernnek, természetbarátnak is hazudja magát.

Van persze alternatív megoldás is: permakultúra, biogazdálkodás, csodaszavak, csodatörténetek, könyvben, okosságban, mind-mind pénzért, hisz az újdonság, az új világgal szembesülés, és a modernkori biogazdálkodás mind új tudást, és rettenetes pénzbefektetést igényel. Én azt látom, hogy ez mind félrevezet. A csoda biokertek, , kapálás, megmunkálás nélkülisége vonzó lehet a ma emberének - nekem is - mert épp a legmunkásabb kerti szezonban nem jutok el a kertemig. Vendéglátásunkban épp akkor van a "főszezon", amikor a különböző kártevők nekiindulnak a vetett termény szétrombolásának. 

Mulcsolhatok, hogy ne kelljen kapálni. Én eddig úgy láttam, csak lassítja a folyamatot a mulcs: előbb-utóbb előbújik a gaz, és mulcsolás mellett sokkal nehezebb lesz a gazolás.

Megtehetem, hogy emelt fővel mulcsozok, és nem törődöm azzal, hogy a mégis kinövő, és elgazosodó kertemre mit szól a szomszéd, pláne a kertkedvelő, jobbnál jobb ötletekkel rendelkező vendég. A megszállottak pedig tényleg tudják a tutit, időt, pénzt nem sajnálva, és sokszor persze bőséges segéderővel rendelkezve meg is valósítják az álomkertet. Nos, az én álmom egy olyan kicsi kertecske, ami ellát a legszükségesebb, általunk is szeretett növényekkel. Sajnos, itt a nyárfásban ez nem tud megvalósulni. Marad a balkonkert.

Nos, hát ebben a covidos-vendégmentes időszakban akár át is alakíthatnám azt a tervünket, hogy veteményes helyett pihenőkertet csináljunk a gyerekeseknek ,de akár a faluban nyaraló más vendégeknek is, egyszerű sportjátékokkal, bográcsozási lehetőséggel. Hát lehet, hogy az új terv sem tud megvalósulni...

Azért nem én lennék az én, ha legalább egy kis spenótot, sóskát, fokhagymát nem ültettem volna a málnabokrok közé. Itt nem fogják akadályozni a földmunkát, ha esetleg mégis nekifogunk a talajegyengetésnek.

Egyelőre azonban részünkről is post Covid időszak van, erőt gyűjtünk a betegség utánra.





(A képek a shutterstock.com-ról származnak)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"