Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Mormolom...

A poszt egy   KIKA családi hétvége apropóján íródott. Elsősorban a lakásfelújítókat célozta meg a kampány.
Nos, elképzeltem, mekkora tömegek látogatják az üzletközpontokat - csak onnan bátorkodom elképzelni, hogy egy sima, mezei, akciótlan napon is rengetegen megfordulnak itt, voltam én már hétköznap is a KIKÁ-ban - sasolni a trendit - onnan tudom.
Próbálom végiggondolni annak a sok leárazott bútornak a létrejöttét, és olcsó áron való kiárusításuk történetét. Szépségesek, divatosak, (trendik), mennyi-mennyi weboldal hirdeti őket, vegyétek-vigyétek. Egy cégnek a nyomába eredtem angol területen. A cég weboldalán fennen hirdeti: ő munkát ad a vietnami csodás kézügyességű háncsolónak (ő fonja pl. a rattan bútort) Nem tudom, mit fizet neki, de ha elképzelem a videón látható részmunkát - mert teljességben nem ott készül el a bútor - hozzáadom a logisztikát (a termék utaztatását ezer kilométereken stb.), a marketinget hozzá meg még ki tudja mi minden terhelheti egy bútor, egy asztal elkészültét, szóval, lehet, hogy csak egy tál rizs a napi bér. Hisz a Cégnek - gondolom adózottan - még keresni is kell minden egyes asztalon-széken. Vagy sokoldalú kufárok állnak a bútorbiznisz mögött is, és megengedhetik maguknak, hogy most épp a bútoron esetleg nem keresnek, behozza majd a többi, ki tudja milyen üzlet?
Mégis, hogy a viharban lehet ezeket az olcsó termékeket még akciózni is?
Gombolyítsa fel valaki nekem ezt az elgurult cérnát...Mert azt látom, hogy nagyjából ezért nincs már bútorasztalosképzés _ ami van, az egy nevetséges 10 hónapos OKJ-s képzés, azt is nem tudom, ki a fittyfene látja érdemesnek elvégezni, s netán önálló asztalosságba fogni ilyen hazai és nemzetközi ellenszélben. Gondolom, sok más itthoni szakmát is felhozhatnék töprengőnek, nem csak az asztalost. Ti hogy látjátok ezt a kérdést?

Megjegyzések

  1. Instan látható egy fotó, ahol a földön fekszenek, alszanak(?) ájultan a távol keleti munkások a munkahelyen. Hát így.

    VálaszTörlés
  2. Sajnos nem csak evvel van baj, bármit is a világ túlvégéről hozunk (élelmiszer, hasznos és haszontalan kacatok, stb), mert olcsóbb. Ha egyszer hozzáadhatnánk az árához a környezeti hatásokat is... És ezek után meg csodálkozunk hogy nincs szakember.
    Örülök hogy ismét van élet a blogon :).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"