Januári bolyongások
Most, hogy enyhébbre fordult az idő "szétbombáztuk" a vendégház beépített konyhai frontját - nehogy már megálljon az idő télvíz idején nálunk :)) - konyhameszelés, vizesblokk takarítás, csőrendszer átpumpálás, és szellőztetés-szellőztetés folyamatosan, ahogy az idő és a vendégjárás engedi. Jókedvemben kicipeltem a szőnyegeket, foteleket az udvarra, és prakkerral jól átpüföltem őket, nem volt ez rossz testedzésnek sem.
Aztán az edzést folytattam Bugaccal egy jó kis séta keretében. Végigjártuk a legelőt, ahol a viharos szelek és az éjszakai vadak (őzek, szarvasok) által megrongálódott villanypásztort állítottuk helyre. Cuppogtunk a sárban, s közben próbáltam megtalálni Füge elhagyott kötőfékét. Lementem a Bittvához is, az itatóhelyükre, de nem találtam. Bugac nagyon élvezte a közös sétát, száguldozott köröttem, sokszor szinte szállt a levegőben örömében, majd ledermedve hallgatózott-fülelt valami zajra, ami számomra hallhatatlan volt. A szemei csillogtak, az egész lénye egy merő boldogság volt.
És jééé! Még piroslik a galagonya meg a csipke, fagy csípettem, összetöpörödve élénkítik pirosukkal a bokrokat: a madárvilág még nem pusztította el a termést teljesen!
Később a konyhai teendőim közepette hallgattam az ablakomban a cinkecsőrök kopogását az etetőnél, amit ma különös jókedvvel, csapatostul kerestek fel. Voltak köztük egész termetesek, élénksárgák, de apró, fakó színűek is. Bátrabbak és félénkebbek is. A bátrabbak még az ablakon is bekukucskáltak érdeklődve, a félénkek inkább elreppentek egy-egy magocskával a csőrükben.
Ugye-ugye, még ez a borongós, szeles, havas-esős január is milyen szép tud lenni!
Aztán az edzést folytattam Bugaccal egy jó kis séta keretében. Végigjártuk a legelőt, ahol a viharos szelek és az éjszakai vadak (őzek, szarvasok) által megrongálódott villanypásztort állítottuk helyre. Cuppogtunk a sárban, s közben próbáltam megtalálni Füge elhagyott kötőfékét. Lementem a Bittvához is, az itatóhelyükre, de nem találtam. Bugac nagyon élvezte a közös sétát, száguldozott köröttem, sokszor szinte szállt a levegőben örömében, majd ledermedve hallgatózott-fülelt valami zajra, ami számomra hallhatatlan volt. A szemei csillogtak, az egész lénye egy merő boldogság volt.
És jééé! Még piroslik a galagonya meg a csipke, fagy csípettem, összetöpörödve élénkítik pirosukkal a bokrokat: a madárvilág még nem pusztította el a termést teljesen!
Később a konyhai teendőim közepette hallgattam az ablakomban a cinkecsőrök kopogását az etetőnél, amit ma különös jókedvvel, csapatostul kerestek fel. Voltak köztük egész termetesek, élénksárgák, de apró, fakó színűek is. Bátrabbak és félénkebbek is. A bátrabbak még az ablakon is bekukucskáltak érdeklődve, a félénkek inkább elreppentek egy-egy magocskával a csőrükben.
Ugye-ugye, még ez a borongós, szeles, havas-esős január is milyen szép tud lenni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése