Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Januári bolyongások

Most, hogy enyhébbre fordult az idő "szétbombáztuk" a vendégház beépített konyhai frontját - nehogy már megálljon az idő télvíz idején nálunk :)) - konyhameszelés, vizesblokk takarítás, csőrendszer átpumpálás, és szellőztetés-szellőztetés folyamatosan, ahogy az idő és a vendégjárás engedi. Jókedvemben kicipeltem a szőnyegeket, foteleket az udvarra, és prakkerral jól átpüföltem őket, nem volt ez rossz testedzésnek sem.

Aztán az edzést folytattam Bugaccal egy jó kis séta keretében. Végigjártuk a legelőt, ahol a viharos szelek és az éjszakai vadak (őzek, szarvasok) által megrongálódott villanypásztort állítottuk helyre. Cuppogtunk a sárban, s közben próbáltam megtalálni Füge elhagyott kötőfékét. Lementem a Bittvához is, az itatóhelyükre, de nem találtam. Bugac nagyon élvezte a közös sétát, száguldozott köröttem, sokszor szinte szállt a levegőben örömében, majd ledermedve hallgatózott-fülelt valami zajra, ami számomra hallhatatlan volt. A szemei csillogtak, az egész lénye egy merő boldogság volt.
És jééé! Még piroslik a galagonya meg a csipke, fagy csípettem, összetöpörödve élénkítik pirosukkal a bokrokat: a madárvilág még nem pusztította el a termést teljesen!

Később a konyhai teendőim közepette hallgattam az ablakomban a cinkecsőrök kopogását az etetőnél, amit ma különös jókedvvel, csapatostul kerestek fel. Voltak köztük egész termetesek, élénksárgák, de apró, fakó színűek is. Bátrabbak és félénkebbek is. A bátrabbak még az ablakon is bekukucskáltak érdeklődve, a félénkek inkább elreppentek egy-egy magocskával a csőrükben.

Ugye-ugye, még ez a borongós, szeles, havas-esős január is milyen szép tud lenni!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"