Liba paródia

Alig egy hónapja adtam hírül a nagyvilágnak, hogy a csodás szürkeliba párom tojója elkezdte a tojásrakást, nem győztem csodázni a közel húsz dekás tojások láttán. Volt is nagy becsben e kedves jószág, no és persze a párja is, hisz napi többszöri "párzásuk" sejtetni engedte, hogy a tojások  még fiasak is. - Lesz itt kisliba húsvétra! - örvendeztünk.

Akkor kellett volna gyanút fognunk, amikor Ottó és Laci barátunk is egybehangzóan megjegyezte, hogy ezek bizony mindketten tojók, annyira egyformák, és valljuk be, bármilyen madárpár esetében igaz, hogy a hím egyed nagyobb-díszesebb.

Én meg kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig ezek különböznek, méghozzá a lábuk között: az egyiknek egy tasakja, a másiknak kettő van. De a döntő a szememben mégiscsak a napi többszöri "párosodásuk" volt.

Aztán a minap jött a hidegzuhany: napi két libatojás...A kosaramban már enélkül is volt 14, gyűjtögettem őket rendületlenül, hogy ha a madárkám kitojja magát és költeni óhajtana, visszarendezzem alája az immár több kilónyi termést.

Nos, ennyi a történet, ebből is látszik, hogy botcsinálta falusiak vagyunk mind a mai napig.
Így hát kipihenni az eseményeket el is mentünk gyorsan  Veszprémbe, a Hangvillába,  meghallgatni Hegedűs Endre Chopin zongoraestjét.:))))

Megjegyzések

  1. Heló Zsuzsika, a kérdés, hogy mi fog kikelni a libatojásból... (zongorakíséret mellett) :)

    VálaszTörlés
  2. Hajjaj, Gyuszi, ezekből biz'a semmi se:(( Se zongorára, se anélkül. Futunk még egy kört gúnárért, oszt majd meglátjuk.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés