Dínók nyomában Iharkúton

Kép
  „Egy nap alatt 85 millió évet utaztunk vissza az időben.” Reggel még Gannán reggeliztünk, délben dinoszauruszok nyomában jártunk, délután pedig Bakonybélben fagyiztunk. A Bakony néha egészen különleges meglepetéseket tartogat. Az iharkúti program különösen jó választás a 8–16 éves gyerekekkel érkező családoknak, mert egyszerre kirándulás, tudományos kaland és igazi nyári élmény.   Az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely nem látogatható szabadon , mivel a terület egy rekultivált egykori bauxitbánya, ahol biztonsági okokból csak szervezett programok keretében lehet belépni. Hogyan lehet eljutni oda? 🦕 Szervezett túrával A látogatások általában Bakonyjákóról indulnak. A résztvevőket egy hangulatos „kisvonat” (DinoExpress) viszi a lelőhelyhez. A túrákat többnyire a bakonyjákói Forrás Vendégház szervezi. 🦖 Nyílt napokon Évente néhány alkalommal megrendezik az Iharkúti Nyílt Napokat és a DinoExpót. Ilyenkor az ásatási területet is meg lehet tekinteni, sőt a kutatók munká...

Miért siettetjük az időt...

és az életet?
Robbanásszerűen kitört a tavasz, valljuk be, nagyon vártuk, pedig szép, nagyon hideg, megismételhetetlen telünk volt, hó is esett, mégsem kellett inaszakadtáig havat lapátolnunk. Valahogy mégis mindig elégedetlenkedünk, bosszankodunk a természet időgépében, mert semmi sem úgy van, ahogy annak - szerintünk - lennie kéne. És mindig várjuk, várjuk a következő évszakot, reménytelien vagy épp rettegve, pedig milyen szerencsések is vagyunk, hogy ennyiféle évszaknak örvendezhetünk, hisz mindegyiknek megvan a maga szépsége.
Mélyen szívjuk hát be a friss, földszagú, vízillatú levegőt, vegyük észre az éledező-sziporkázó madárcsivitelést, sétáljunk nagyokat a mégoly szeles márciusi napokon, élvezzük a kora tavaszi langymeleget, gyönyörködjünk a tavasz hírnökeiben: hóvirágban, tőzikében, medvehagymában, tulipánban, nárciszokban, ibolyákban és a többi megszámlálhatatlan tavaszi szépségben.

"Napjaimat az egykedvűen lépegető (óra)mutatók életfogytiglan az idő börtönébe zárják. Óráknak tűnő percekre és percként elrohanó órákra tagolván az addig végtelent. S csak évtizedek múltán döbbenek rá, milyen jó lenne újra csak úgy engedni múlni az időt. Nem gondolni semmiféle elvégezni való dologra. Újra látni eső után a faleveleken leguruló esőcseppekben a törpék házát, neveket adni a felhőknek az égen. Lábat lóbálni, kalácsot enni, köröket rajzolni forró homokba, angyalkát a frissen hullott hóba. S nem tudni, hány óra van. Ez lenne jó. Mert amikor végül felnőtté lesz az ember, és az egymást váltó feladatok végtelen körforgásává válik az élet, az örökös valamit-tevés miatt nem tud pihenni a lélek. És akkor ebbe belefárad, megbetegszik, jóval öregebb lesz saját magánál" (Dogossy Katalin - Ács Irén: Azok a jó kis hatvanas évek)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"