Egy csepp falusi élet

A Szent László pénze az év ősmaradványa 2016-ban. A környékünkön vezetett geotúráknak "tananyaga" szokott lenni a " Szent László pénze" , mely tulajdonképpen kb. 1 mm-től 10-15 cm-es nagyságú, lencse alakú mészvázú egysejtűek maradványait rejti-jelzi. Ezek az ún. Nummulitesek a meleg sekély-tengeri környezetben éltek 55-23 millió évvel ezelőtt. A magyar néphagyomány szerint, mikor Szent László vitézeivel kergette a kunokat, a kunok aranypénzt szórtak maguk mögé, hogy a magyarok figyelmét eltereljék, s amíg azok a pénzeket szedegetve felhagynak az üldözéssel, ők elinalhassanak. Szent László ezt látva az éghez fohászkodott, így a pénzek kővé váltak, az üldözés folytatódott és a csata végül magyar győzelemmel zárult. (Nagy pszichológiai érzékre vallott ez a király részéről, hogy szegény sorsú, pénzsóvár katonái figyelmét  a csillogó aranyakról a megoldandó harci feladatra terelje...Bízzunk benne, hogy nem csak a dicsőség volt a jutalmuk...bár az se semmi.) A likac...

Nem kenyerem a cukros-mázas-szirupos blogbejegyzés, de az édesre néha én is" rácsábulok". Egy torta és egy praliné... A torta rendhagyó alapanyagból...(cékla...), aminek az ízvilága alapvetően édes, így után édesítést nem igényel, a legmegátalkodottabb cukorkerülőknek is alternatíva lehet, kókuszkrémmel megtöltve. A praliné vendégcsalogató-kínáló. Saját (titkos) recept. Azért annyit lehet tudni, hogy mandula van a közepében, és nagyon-nagyon belga(csoki).

Oda-vissza kúsznak az égen a szürke-padlizsán-rózsaszín fellegek, sose tudni, hogy csak jó dolgukban, vagy tán esőt is hoznak. Október van, annak is a vége felé járunk. Ha süt a nap, szinte még meleg van, később a változékony szeleknek köszönhetően fázósan veszem fel a bélelt dzsekit. Hurrikánként szedi le a faleveleket a fel-feltámadó szél és szórja szerteszét. Tényleg átélhetjük az évszakok és az élet körforgását is. Talán ezért is vegyül a csodás szépsége mellé szomorúság is ebbe az évszakba. Igazából sosem értettem, hogyan gondolkodhatnak-érezhetnek a trópusokon, vagy az állandóan hideg égövben. Biztosan megvan az ő magyarázatuk is erre az állandóan ismétlődő  felfoghatatlanra. Az eperfa lombja lovaink kedvenc csemegéje. Úgy látszik, sokrétű gyógyhatása a lovaknak is "bejön", bár nem tudom, az ő szénhidrát anyagcseréjükre is hatással van-e? (hihihi) Lucsánó is örömmel kapcsolódik be a lovak terelgetésébe - hiába, ez mudivér! Hála a Bittva-parti ége...

Mióta hazajött a falu népe az erdélyi kiruccanásból, egymást érik a csorba főzések. Hol csak otthoni próbálkozásokként, barátokat is meghívva rá, hol a kocsmában örömfőzésként. Erdélyi fotók innen-onnan: Így a csorba-őrület szép lassan elterjedt falunkban, és kezd beépülni az alapvetően sváb lakosság étrendjébe, csakúgy, mint a miénkbe - akik gyüttmentek vónánk, ha valaki még nem tudná. Mi, sajna nem tudtunk elmenni az ominózus kirándulásra - fáj is a szívem miatta - mert hát a saját vendéglátásunk előrébb való volt, és nemigen volt még példa arra, hogy valódi kulcsos házként működtünk volna : értsd úgy, hogy ha megérkezel, a kulcsot a zárban találod és érezd jól magad. (Az néha előfordul, hogy az érkezéskor épp nem vagyunk otthon). Így tehát az eredeti erdélyi változatot nem kóstoltuk, és most arról ne is beszéljünk, hogy mi az eredeti, mert már állítólag a helyiek sem az eredetit főzik, láss csudát! A receptarzenálban szinte az összes zöldségféle megtalálható már a cso...

Tegnapelőtt még nyár volt. Ezt onnan tudom, hogy egy rövid délutáni fürdőzésre megmártóztam a Balatonban - sokadmagammal együtt. Aztán volt egy csodás zenei csemege: Füreden újra összeállt az ős-Mini (Török Ádám Papp Gyulával), és egy fiatal vonósnégyessel Bartók in rock...lúdbőr...ha tehetitek, október 9-én a Mariott Hotelben hallgassátok. Itthon egyre nehezebb felébredni, hatkor még nem süt a hasamra a nap a hálóban, így fordulok a másik oldalamra. Aztán győz a lelkiismeret...ici-pici állatsereg várja a reggelit. Ma még nyitott ablaknál aludtam, egy szál pendelyben...elmaradt a beígért lehűlés. Hamar kávé...reggeli fények bámulása...csönd...bár már éledezik minden. Egyre több a sárga, az akác már hullatja leveleit, a távoli mezőkön már nem a ringatózó kalászost, hanem a letarolt mezőt látom. Hordja a trágyaszagot a reggeli szellő. Még pacskert húzok, zokni nélkül. Kötött ruhát veszek, bár nem fázom a reggelben. Szürke felhők úsznak, néha kisüt a nap, néha csepeg pár csepp eső, sze...

Sacc per kábé kétszáz alsótagozatos csemete volt kíváncsi a gyógynövény bemutatónkra, tea- és szörp kóstolónkra. Bogi és Lucsánó imádta a gyereksereget, a madárvilág hangos kárálással, gágogással jelezte nemtetszését, pulyka-Putyin egész nap feszes vigyázállásban, teljes tolldíszben próbálta távoltartani a betolakodókat a háremétől...Maláta és Füge nagyjából a füle botját sem mozgatta, jóformán jelen sem voltak, hisz a legelőn még jóféle füveket lehetett legelni, és érkezett közben friss kaszálék is... Ennélfogva a "tananyag" megemésztése sem volt túl nehéz. Jópofa "környezetismereti" óra volt, szerintem szerettük mindannyian:)))