Balatoni vihar - és Marosi Dia kiállítása

Loptunk magunknak a nyárból egy szűk fél napot, amit balatoni fürdőzéssel, heverészéssel és egy óriási vihar megfigyelésével töltöttünk - én még ilyen csodásat nem is láttam.
A kép, amit a fejemben őrzök - fotó nem készült róla, annyira elementárisan hatott az égiek színeváltozása - leírhatatlan, mégis megpróbálom. Az ég színe sötétkék. Alatta a Balaton vize először kristálytiszta türkiz (szerintem az utazási irodák Bora-Borát hirdetik ezzel a színnel), majd ahogy közeledik a vihar, egyre jobban fodrozódik. És távolban a fehér vitorlák, ebben a csodás színkavalkádban! Aztán persze a vitorlák megdőltek, és a partról is jól látszott, hogy igyekeznek a kikötőbe...
Pillanatok alatt feltámadt a szél a strandon, bemenekültünk az autó biztonságába. Megízleltük milyen a hirtelen támadt balatoni vihar - és azt is, milyen gyorsan továbbáll. A kép, amit őrzök róla magamban, felejthetetlen.
Csakúgy, mint a vihart követő programunk: Marosi Dia - immár gannai honfitárs festőművészünk - kiállításának megtekintése Almádiban. Vihar a természetben és egy felkavaró, kék-zöld korszak képeken - fantasztikusan egyben volt MINDEN.
Köszi, Dia!









 

Megjegyzések

  1. Nagy élmény lehetett! Én az ajtóba, ablakba szoktam kiállni, onnan nézem mindig. Mostanában , ahogy írod mindig fergeteges (látvány) a vihar.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szó szerint az ég alatt ért a hirtelen vihar, az autóig is alig értünk el. Az élmény így maradt mai napig friss és felejthetetlen. Számomra egy csoda volt. "Matuzsálemi" korom ellenére sosem éltem át ilyen gyönyörű balatoni vihart. Átélhető volt a félelmetessége és az azt követő megnyugvás is. Csakúgy, mint Dia kiállításán.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés