Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...

Testvérek...

Néha hírt adok arról, hogy Bogi újból megörvendezetett minket egy újabb alommal,  legtöbbször azonban ez már nem hírértékű... Szóval, nagyjából négyévesen már beállt Bogi az évi kétszeri vemhesülésre. Sok fajtatenyésztő örülne ennek a biztosságnak, rokoni körünkben is foglalkoznak tenyésztéssel többen, ám ilyenfajta határozott, naptárszerű biztonsággal előjegyezhető vemhesülést ők is csak álmodnak...
Az agyontenyésztett fajtáknál meg pláne imádnivaló, ha a szuka ilyen biztonsággal "rendelkezésre bocsájtja" az eladnivaló szaporulatot..
A legutóbbi, szeptemberi  szaporulatból már csak Artúr  várja az esetleges örökbefogadást, gyönyörű és imádnivaló puli szépségekkel (jelenleg csodásan göndörödő szőrzet, felálló farok, éber, csillogó szem), ám az apa minden kétséget kizáróan az általunk csak "Gaz Csábítónak" titulált iszonyúan ronda keverék kan, aki a  helyi birkanyájból látogatja Bogit tüzeléskor, hisz ő is innen származik. Bogi viszont nagyon szépen örökíti a puli fajtára jellemző szépséges adottságokat...de kölykei mégiscsak keverékek. Ám gyönyörűek:)) A tavalyi alom nálunk maradt szépsége Tücsök, akit már nem adnánk semmiért sem, hisz rendkívül ragaszkodó, szeretetéhes, szeretnivaló, vendégszerető és biztos lóterelő kutyává vált. Ebben a közegben Artúr is egy fegyelmezett - ma még pajkos, játékos kölyökkutya - terelőkutyává válhat, és ezáltal  nagy segítsége lehet bármely terelést igénylő állatfaj gazdájának.
Artúrnak önálló képei nincsenek, csak tavalyi testvérével, Tücsökkel közösen:



Bogi már veri el maga alól, ritkán engedi szopizni, halljuk is sokszor a kétségbeesett sírást, de hát ez az élet rendje, ahogy nőnek a fogacskák, meg kell tanulni a rágást, ehhez adunk mi is segítséget, és kapunk cserébe sok-sok örömet-nyalogatást-cuppogást, és mindent, ami édes és imádnivaló egy kutyakölyökben! Lassan odajutok, hogy Artúrt már nem adnám semmiért, de mi lesz a jövő tavaszi és őszi kölykökkel? Komolyan fontolóra kell vennünk egy esetleges ivartalanítást....

Megjegyzések