Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Testvérek...

Néha hírt adok arról, hogy Bogi újból megörvendezetett minket egy újabb alommal,  legtöbbször azonban ez már nem hírértékű... Szóval, nagyjából négyévesen már beállt Bogi az évi kétszeri vemhesülésre. Sok fajtatenyésztő örülne ennek a biztosságnak, rokoni körünkben is foglalkoznak tenyésztéssel többen, ám ilyenfajta határozott, naptárszerű biztonsággal előjegyezhető vemhesülést ők is csak álmodnak...
Az agyontenyésztett fajtáknál meg pláne imádnivaló, ha a szuka ilyen biztonsággal "rendelkezésre bocsájtja" az eladnivaló szaporulatot..
A legutóbbi, szeptemberi  szaporulatból már csak Artúr  várja az esetleges örökbefogadást, gyönyörű és imádnivaló puli szépségekkel (jelenleg csodásan göndörödő szőrzet, felálló farok, éber, csillogó szem), ám az apa minden kétséget kizáróan az általunk csak "Gaz Csábítónak" titulált iszonyúan ronda keverék kan, aki a  helyi birkanyájból látogatja Bogit tüzeléskor, hisz ő is innen származik. Bogi viszont nagyon szépen örökíti a puli fajtára jellemző szépséges adottságokat...de kölykei mégiscsak keverékek. Ám gyönyörűek:)) A tavalyi alom nálunk maradt szépsége Tücsök, akit már nem adnánk semmiért sem, hisz rendkívül ragaszkodó, szeretetéhes, szeretnivaló, vendégszerető és biztos lóterelő kutyává vált. Ebben a közegben Artúr is egy fegyelmezett - ma még pajkos, játékos kölyökkutya - terelőkutyává válhat, és ezáltal  nagy segítsége lehet bármely terelést igénylő állatfaj gazdájának.
Artúrnak önálló képei nincsenek, csak tavalyi testvérével, Tücsökkel közösen:



Bogi már veri el maga alól, ritkán engedi szopizni, halljuk is sokszor a kétségbeesett sírást, de hát ez az élet rendje, ahogy nőnek a fogacskák, meg kell tanulni a rágást, ehhez adunk mi is segítséget, és kapunk cserébe sok-sok örömet-nyalogatást-cuppogást, és mindent, ami édes és imádnivaló egy kutyakölyökben! Lassan odajutok, hogy Artúrt már nem adnám semmiért, de mi lesz a jövő tavaszi és őszi kölykökkel? Komolyan fontolóra kell vennünk egy esetleges ivartalanítást....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"