Épp itt az ideje bemutatnom a következő pipi-generációt. A tavalyi év sikertelen - mondhatnám úgy is, hogy drámai csirkekeltetési-projekt után idén úgy döntöttem, hogy előnevelt csirkéket fogok vásárolni, ha már nincs egy belevaló kotlósom, akire rábízhatnám a szaporulatot.
Tényleg, hol terem a jó kotlós? Nagyon megbecsülném, ha nem olyasforma lenne, mint amilyenek az elmúlt egy-két évben megfordultak nálam: lásd, üldögéltek ugyan a tojásokon, de bizony idő előtt magára hagyták őket. És ezt a műveletet eljátszották háromszor a szezonban.
A mostani ifjú generációt úgy féltem, hogy ihaj. Ami annyit jelent, hogy egyelőre zárt helyen tartom őket, legalábbis addig, amíg elérik azt a méretet, ami már nem jelent prédát a macskáknak, illetve a fejünk felett időnként megjelenő héjáknak és egyéb ragadozó madaraknak. A róka ellen még nem találtam ki semmi hatékonyat... Ökológiai szemléletünk szerint szegény Vukoknak is meg kell élni valamiből...
Előző posztjaim egyikében bemutattam, milyen csemegéken nevelgetem őket, és nem hiányzik a napi "muzsika" sem a jó közérzethez: csipegek-csacsogok közöttük, ha napjában többször meglátogatom őket.
 |
| Búbos és gyöngyik |
 |
| Párosan szép az élet |
 |
| Kedvenc kopasznyakúm |
 |
| Tojás zsákmányom |
 |
| Csirke-nevelde |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése