Egy csepp falusi élet

Vendégeink körében nagy sikernek örvend a reggeli fogások közt az apró falatkákból álló, de tartalmas reggeli. Falusi vendégváró konyhánkba ezért a magyar hagyományos reggelik mellett helyet kapnak a reform reggelik is, hisz vendégeink zöme nagyvárosi, világlátott, sokféle konyhát ismerő, és életformájából kifolyólag a könnyed, de gazdag ízvilágú, tartalmas reggelik kedvelői. Reggeliválasztékomat ennek az igénynek megfelelően alakítom ki, azzal a különlegességgel, hogy ebbe is próbálom beépíteni a háztájit, és a kézművest. A most bemutatott reggeli falat egy finom tejszínes kávéval vagy gyümölcsteával és például akácvirágmézzel kiváló választás, ha nem akarjuk a gyomrunkat  egy kiadós parasztreggelivel terhelni nyári napokon, kánikulában. A tésztaalap: szódabikarbónával, olívaolajjal  és kefírrel készített, lágy kenyértészta, amiből rövid pihentetés és nyújtás után a legnagyobb köralakú pogácsaszaggatóval formákat szaggatok, s ezzel bélelem ki a muffinformát. A tésztát b...

Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...

Ezt az ételt anyukám tudta istenien csinálni, mindig imádtuk, amikor az első zsenge karalábék megjelentek a piacon, mert akkor nálunk ez az étel biztos elkészült. Sajnos, egy szezonban nem sokszor, mert később már a karalábék megfásodtak, abból már nem lehetett ilyen finomat csinálni. A fás karalábé aztán megmaradt a húslevesek zöldségének a továbbiakban. Ma már olyan karalábékat lehet kapni, amik akár télidőben is zsengének mondhatók. Gyerekkoromban még csak lila héjú karalábék voltak, ma már azonban a zöld fajták szinte kiszorították őket a piacról. Nos, ez a kellemes nyári étel is most a zöld héjú karalábéból készült. Így készítettem el: A karalábékat sós vízben előfőztem, majd vájókanállal "kibeleztem". Amíg a karalábé puhult, darált sertéshúsból és felaprított gombából hagymával tölteléket készítettem kevés zsiradékon. Só, bors, majoranna és egy kevés zöldpaprika is került bele fűszernek. Ezzel a töltelékkel megtöltöttem az üreges karalábékat. A kivájt karalábéból...

Kellemesen csordogálunk bele a nyár közepébe, elhagytuk az év leghosszabb napját, a zöldek még markánsak, erőteljesek, és ezernyi madártrilla zengedez a bokrosokban, éljenezve a Napot, a meleget és a szerelmet... Most csak képek...vegyesen.

Meséltem már, hogy mi pontyhoz nem a halárusnál jutunk hozzá, hanem vagy a sógorom és húgom unja meg a rengeteg zsákmányt, vagy pedig a helyi srácoktól vesszük, akik a környező halastavaknál horgásznak. Ilyenkor pontyszeletekből többféle ételt is készítek (rántott ponty, rácponty, grillezett ponty,), azonban épp ezért a hal apraja, például a feje hamarosan szólóban nézdegél szembe velem a fagyasztóból. Halászléhez persze felhasználok sok halaprót, hisz a sürítményt ezekből csinálom, azonban a halfej még így is meg tud maradni, például egy 8-10 darabos zsákmányból. Most 3 szem halfej árválkodott a fagyasztóban, aminek a feldolgozását ebben a korhely hallében véltem megálmodni. Hozzávalók: 3 db halfej só, egész bors ízlés szerint babérlevelek halikra 1 paprika felkarikázva 1 hagyma 1 ek. zsír 3 db nagyobb krumpli 1 tojás annyi liszttel, amit felvesz pirospaprika fél citrom leve kis pohár tejföl Talán nem hagytam ki semmit.  A halfejeket a fűszerekk...

A minap ez a menü került a vendégeink asztalára és nagy-nagy örömére. A legényfogó leves is azok közé az ételek közé tartozik, amit sokan sokféleképpen készítenek, és aminek a lényege és lelke a sokfajta zöldség és a finom húsok apróra vágva.  Én hozzátenném még a galuskás levesbetétemet is:)) A szilvásgombócról pedig regéket lehetne zengeni, annyira népszerű étel, de hát természetesen nem a fagyasztott félkész, hanem a házilag, kézi munkával készült-gömbölygetett fajta. Legényfogó levesem legfőbb összetevői a zöldbab (szeretem, ha zöld és sárgahüvelyű is van benne), a sárgarépa, zöldség, a gomba, és most került bele az első borsótermésemből is egy evőkanálnyi. A húsféléket a falusi csirkemell (saját) és az apróra kockázott füstölt sonka képviselte Fűszerek: hagyma, só, fokhagyma, kakukkfű, friss petrezselyem, és ide sorolom a csirke alaplét is, amivel a zöldségeket felöntöttem. Fürjtojásos tejszínnel habartam be a már kész levest, és kapott savanyításnak citromlét, amihez eg...

Erre a nagyon finom, kora nyári nyúlételre kiváló a nyúl csontos részeinek felhasználása. Zsíron ajánlom elkészíteni, szaftosabb ízt ad a zsenge, csontos nyúlhusinak. Hozzávalók: Egy egész nyúl apróléka, lebernyeg, nyak 1 egész fej hagyma felkarikázva 3 gerezd fokhagyma só, bors házi ételízesítő pár csepp szójaszósz 5 db közepes újkrumpli 3 evőkanál zsenge borsó 1 evőkanál zsír A nyúl aprólékot a fűszerekben pár órára bepácolva hűtőbe rakom. A hagymát, fokhagymát, újkrumplit megpucolom, felkarikázom. A zsíron a csontos nyúlrészeket elősütöm, minden oldalukat 3-4 percig, amitől karamellszínű kérget kapnak. A hagymákat ekkor keverem a húshoz, jól átforgatom, és csak nagyon kevés langyos víz hozzáadásával párolom kb. 40 percig fedő alatt. Közben ha a vizet elfőné, csak kortyonként kell pótolgatni. Ennyi idő alatt a csontos részeknek is át kell puhulnia, most jöhet hozzá a krumpli, s kb. 10 perc után a zsenge borsó. Saját idei termésemet használtam hoz...

Épp itt az ideje bemutatnom a következő pipi-generációt. A tavalyi év sikertelen - mondhatnám úgy is, hogy drámai csirkekeltetési-projekt után idén úgy döntöttem, hogy előnevelt csirkéket fogok vásárolni, ha már nincs egy belevaló kotlósom, akire rábízhatnám a szaporulatot. Tényleg, hol terem a jó kotlós? Nagyon megbecsülném, ha nem olyasforma lenne, mint amilyenek az elmúlt egy-két évben megfordultak nálam: lásd, üldögéltek ugyan a tojásokon, de bizony idő előtt magára hagyták őket. És ezt a műveletet eljátszották háromszor a szezonban. A mostani ifjú generációt úgy féltem, hogy ihaj. Ami annyit jelent, hogy egyelőre zárt helyen tartom őket, legalábbis addig, amíg elérik azt a méretet, ami már nem jelent prédát a macskáknak, illetve a fejünk felett időnként megjelenő héjáknak és egyéb ragadozó madaraknak. A róka ellen még nem találtam ki semmi hatékonyat... Ökológiai szemléletünk szerint szegény Vukoknak is meg kell élni valamiből... Előző posztjaim egyikében bemutattam, milyen cse...

A napokban bevégeztetett a borsó a fóliában, áment mondtam rá, és felhúzkodtam az utolsó töveket is, így helyet biztosítottam a paradicsom és paprika palántáknak . (uborkát már sajnos nem kaptam) A kifejtett borsóhéj (kevés kivétellel, amit belefőztem a borsólevesbe), valamint a borsószárak-levelek nyuszieledellé váltak. A későbbiekben pedig a nyúltrágya - benne a megemésztett borsószárral - a tyúkok által átkapirgálva-komposztálva, tyúktrágyával is megdolgozva:)) visszakerül a fóliába termőföldként...Így hasznosul minden és lesz újból élet a már élettelenből...

Nem tartok nagy mennyiségű baromfit, kb. 15-20 tyúkocska, amit elbír az udvar és a gondoskodásom. Ez már sokévi tapasztalatom, ennél nagyobb létszámnál már felütheti fejét a baj, a tyúkólak is ennyit bírnak el, ezt tudom kézben tartani itt a falu végen, rókatanyák közelében. A tartásmód kialakításánál törekedtem a természetességre, mindenképpen biztosítani akartam az állományom lehető legtermészetesebb életmódját: a tyúkok kapirgálási igényének kielégítését, a porfürdőzés lehetőségét, valamint a takarmányozásnál is elsőbbséget élvezett a hagyományos tartásmód: a kukorica és búza etetése mellett a minél több zöldtakarmány biztosítása: saját kezemmel szedem össze nap mint nap a tyúkhúrt, a vérehulló fecskefüvet és egyéb zöldféléket a szárnyasoknak, beleértve a csibéket és a fürjeket is. A környezetünkben termő gyógynövényeket, a csalánt, a  zsályát, a kakukkfüvet ahogy időm engedi, sűrűn szedem ilyentájt, és szellős helyen szárítmányt készítek belőlük. A ropogósra száradt...