Bográcsozás, kerti főzés a Bodzásban, paprikás krumpli recepttel

Kép
  Gyakori visszajelzés vendégeink részéről, hogy legemlékezetesebb élményük a közös főzés, bográcsozás volt a kertben egy kiadós bakonyi túra után. Van valami jóleső abban, amikor a hagyma-  és a pirospaprika illata keveredik a cser hasábok füstjével, az aláfestő zenét pedig a madarak csicsergése adja — ilyenkor egy egyszerű vacsorából is életre szóló emlék lesz. A Bodzás kertjében minden adott a szabadtéri főzéshez. Faszenes grillrács, bográcshely nyílt tűzzel és tárcsázó is rendelkezésre áll —  a naplemente fényében már csak a jókedvű sertepertélést, a munkamegosztást, a tűz őrzését képzeljétek hozzá. Mit jelent a bográcsozás, mit főzhetsz a Bodzásban? Ehhez adunk pár tippet és egy lépésről lépésre követhető receptet a paprikás krumplihoz — az egyik legegyszerűbb és legfinomabb bográcsos ételhez. Mi az a bográcsozás? A bográcsozás a szabadtéri főzés magyar hagyománya: egy öntöttvas vagy acél bográcsban, nyílt tűz felett készül az étel. De nem csak a főzésrő...
Megjegyzés küldése

Trapista jellegű sajt - ahogy én csinálom

Az elmúlt időszakban több levelet és érdeklődést is kaptam egy régebbi bejegyzésemhez, amit a trapista jellegű sajtról írtam.
Mivel nem tartom magam gasztroblognak, ezért némely élelmiszerekkel kapcsolatos bejegyzéshez valóban nem fűzök leírást. Ez a sajtféleség azonban úgy látom többeknek megmozgatta a fantáziáját, s az is igaz, hogy terjedőben van a házi sajtkészítés, mint ehető hobbi, ezért nem szeretném, ha recept híján nem tudná valaki elkészíteni.
Elöljáróban azonban leszögezem - és az említett posztban is írtam -, hogy ez nem kezdőknek való sajt. Aki még nincs túl az első sikerélményen egy citromsavas, vagy ecetes sajt elkészítése által, az azt fogja gondolni, hogy ez túl bonyolult, és nagy odafigyelést igényel. Ami igaz is:))) És pláne oltó és sajtkultúra is kell hozzá, aminek a beszerzése most már nemcsak Mosonmagyaróváron lehetséges, hanem vannak egyéb weboldalak is, ahol megrendelhetők. Sajnos, azonban a Tescoban ezek nem kaphatóak:((

Lássuk hát a sajt elkészítésének menetét, ahogy én csinálom.

7 liter tehéntej lesz az alap, amit 36 fokon kultúrázok. (CHN 22 kultúrából egy késhegynyit kevés vízben feloldok és a tejhez öntöm.)
Negyed óra múlva 1,5 ml oltót teszek bele, majd hagyom állni. Kb. ötven perc - egy óra alatt ez a mennyiség megalvad, szép májasan töredezik, ha a kést beleteszem. Először kb. 5cm-es kockákra vágom fel az alvadékot, majd újra pihenni hagyom, míg a sárga színű savó megjelenik a vágások mentén, illetve az alvadék tetején. Ezt lemeregetem - nem öntöm ki, mert ebből készül majd az orda. A kockákat apróbbra vágom és újabb pihi következik. Újból savómeregetés, és ezt a folyamatot ismételgetjük szépen, lassan, komótosan, amíg az alvadékunk egészen apró nem lesz.
Ezután a tejesedénynél nagyobb lábasban vizet melegítünk és ebbe a vízfürdőbe állítjuk a tejesedényt, majd felhevítjük az alvadékot 40 fokra, és szép lassú, egyenletes hőntartás mellett kb. 40 percig kevergetjük. Na jó, néha én is magára hagyom...Így az alvadékszemek szépen különválnak, s ezután formába lehet önteni. Szinte azonnal meg is lehet forgatni. A forgatásokat kezdetben félóránként, majd 2-3 óra múlva újból el kell végezni, hogy szép, tömör sajtunk legyen. Kb. 24 óra után én még préselem is a sajt súlyánál nem nehezebb nehezékkel. (pl. palackos víz) Én persze könnyen vagyok, mert van echte sajtprésem is:))
Legvégül jön a sófürdő: 8 dl felforralt és lehűtött vízhez 20 dkg sót mérek. Ebben áll a sajtocska 3-4 órán keresztül, közben ebben is megforgatom.
A kész, letörölgetett sajtot polcra helyezzük - hűtőbe is mehet - és több napon keresztül forgatgatjuk. Pár nap múlva már megjelenik rajta a szép sárgás színű kéreg. Ez a sajt 3-4 hét múlva nyeri el azt az állagát, ami a trapista sajthoz hasonló: a kéreg alatt közepesen kemény, kissé gumis állag, kellemesen sós ízzel.
Jó gyakorlatozást kívánok mindenkinek hozzá!

Itt van az eredeti bejegyzés linkje, ahol képet is láthattok a végeredményről.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk