Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Hagymás-sonkás langalló

Hát bizony nem egy egzotikus Föld körüli turné miatt nem írtam az elmúlt időszakban...Dolgos hetek vannak a hátunk mögött és előttünk is. Vendégeink egyre többen igénylik házi főztjeinket, s ez talán ennek a blognak is köszönhető...
Most egy egyszerű étket mutatok be, mely annál inkább kelendő volt  az elmúlt hetekben,  többször is megsütöttem vendégeinknek, akik leggyakrabban ezt választották étel-választékunkból.

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
2 ek. olaj
só, teáskanál cukor

Töltelék:
2 tojás
1 nagy pohár tejföl
30 dkg hagymaféle (lila-,vörös-,fokhagyma, hagymaszár)
20 dkg kockára vágott sonka (vagy réteges szalonna)
só, bors kakukkfű

Elkészítés:
A lisztbe elmorzsolom a 1,5 dl cukros vízben oldott élesztőt, belekevertem az olajat, jól kidolgoztam, majd egy órát pihenni hagytam.
A tojásokat elhabartam a tejfölben, sóztam, borsoztam, kakukkfűvel ízesítettem.
A hagymákat karikára vágtam, a sonkát felkockáztam.
Wokban kevés zsíron megpirítottam a hagymákat, majd a sonkát is, és félretettem.
A megkelt tésztát kinyújtottam, kizsírozott tepsibe egyengettem, tenyérrel beleigazítottam, hogy legyen egy kis pereme.
Ezután a tojásos tejfölt ráöntöttem (ezért kell a perem, hogy ne folyjon a tészta alá), majd a félig megpirított hagymakarikákkal és a sült sonka kockákkal megszórtam a tetejét.
220 fokra előmelegített sütőben pirulásig (kb. 40 perc) sütöttem.

Lehet kolbászkarikákkal, paradicsom-bazsalikom variációval készíteni, vagy kinek mi jut eszébe:)))
Biztos sikerünk lesz vele!


A már kisütött langallóról sajnos nem készült fotó, talán majd egy másik ízzel elkészítve bemutatom a "végterméket" is.

Megjegyzések

  1. Raindrop2011. augusztus 11. 11:54

    Imádom ezt az ételt, a maga egyszerűségében rejlik a varázsa. Kölcsönveszem a receptet, ez picit más, mint az enyém (abba pl. kell krumpli is), kifogom próbálni. Gyönyörű!
    Ami az ételeidet illeti, nem is csodálom, hogy igénylik, isteni fini volt minden amit eddig láttam. :)

    VálaszTörlés
  2. Ganna2011. augusztus 11. 13:06

    Raindrop: hát az idei nyáron elég sokszor elkészült ez a finomság, ma épp kukoricával a tetején...Azért még elkelne egy-két olyan fotó nálam is, mint amilyenekben az oldaladon gyönyörködünk.:)))

    VálaszTörlés
  3. Daisy2011. augusztus 17. 12:32

    Na, végre valaki nem nyers hagymával készíti. Mindenki nyers hagymával süti.
    Nálam talán csak egyszer készült így, de nekem nem tetszett. Sok-sok hagymát pároltam, úgy tettem rá és azóta is csak így esszük.
    A tésztát én csak sok fokhagymával elkevert tejföllel kenem meg.
    Nagyon szeretjük!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk