Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Kovászos uborka - a nyár slágere

Bizonyára sokan vagyunk úgy, hogy nyáron a jól behűtött kovászos uborkát még akár magában is szívesen elnassoljuk - én magam ebbe a kategóriába tartozom. Vajas kenyér mellé szinte már nem is kell semmi más - esetleg még egy kis Noszlopi Erős Pista:)))
Ha csak tehetem, a piacon azonnal beszerzem a hozzávalókat: közepes, vagy annál kisebb kovászolni való uborkát, kaprot minden mennyiségben! Én a 10 cm-nél nem nagyobb uborkákra szavazok!
Ha legalább 2 kg-nyi megfelelő méretű uborkát sikerül beszereznem, a recept a következő:
 3 liter vizet felforralok 3 evőkanál sóval
Az uborkákat alapos kefével való csutakolás után mindkét oldalán "lefejelem", és négyrét bevagdosom, a jól elmosott üvegekbe jó szorosan belehelyezem. A langyosra lehűlt sós lét rájuk öntöm. Azért biztos, ami biztos: én szoktam egy két levél babért, pár szál kaprot, néhány fokhagymagerezdet és egész borsot is belehelyezni az üvegekbe, de a klasszikus kovászos uborka csak a sós lét és az épp megpirított fehér kenyeret "bírja" el! Nos, én ezen is csavarintottam egyet: rozsos kenyeret "kapattam" meg kissé, és ez került "fedélnek" az uborkákra. Legalább négy napig kell félig lezárt fedővel tárolni, napsütéses helyen. Naponta többször is forgattam, hogy az uborkák minden oldalról napfényhez jussanak, és az erjedés kellőképpen beindulhasson.
Mint az előzőekben is írtam, magában is csuda felséges, húsételek, pörköltek nyáron nálam elképzelhetetlenek kovászos uborka nélkül!

Megjegyzések

  1. Mi minden évben csinálunk. Nagyon szeretjük, akár csak így magában, de húsok mellé is.

    VálaszTörlés
  2. Szia Zsuzsa, gyere hozzám játszani!
    http://kezzelszivvel.blogspot.com/2011/07/gyerekkorom-kedvenc-etelei.html

    Timi

    VálaszTörlés
  3. Nyami... nekem is jöhet akár magában is:)

    VálaszTörlés
  4. Jujj de szeretem, minden mellé. De magában is. Nyammm :) A hűtőből is lehet csak úgy nasizgatni belőle :) Én annyit csinálok még a kenyérrel, hogy gézbe betekerem párszor, akkor nekem nem úszik szét az üvegben mikor ki akarom venni, csak egy laza mozdulattal kiemelem :)

    VálaszTörlés
  5. Jaj, de jó, már azt hittem ciánoztak a Blogger házatáján, vagy mindenki az Adriára menekült szabadságra...:)))
    Azért remélem, mindőtöknek kijut a pihenésből, és közbe-közbe tudtok harapni egy kis kovi ubit is:)))

    VálaszTörlés
  6. Jaj de nagyon szeretjük! Még nem hallottam a babérleveles változatot, de biztosan így is nagyon finom!!!

    VálaszTörlés
  7. Isteni! Magában is szeretem "rágcsálni". :)

    VálaszTörlés
  8. Próbáld ki Zsuzsi úgy, hogy kenyér helyett kockára vágott krumplit teszel az aljára és a tetejére. Nem kell csak akkor eltávolítani mikor elkészül teljesen. Én 2 éve próbáltam így először, de azóta csak így csinálom, sokkal finomabb !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pepi, kipróbáltam, valóban isteni! Már csak azért is érdemes krumplival kísérletezni, mert ez nem mállik szét a lében eltávolításkor:))

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"