Egy csepp falusi élet

Nem vagyok vele egyedül, hogy az ünnep elmúltával - és közben készülve a következőre :) - étkezéseimben előnyben részesítem a kímélőbbet. Persze nem annyira a spenótra, vagy a rizsfelfújtra gondolok, bár mindegyiket szeretem, s jól jönnek majd januárban...:) Kellemes ízével, tartalmasságával nálam mindig nyerő a káposztaleves, aminek alapváltozatát a keleti országokban scsinek hívják. Ez az egyszerű, laktató leves eredetileg hús nélkül készül, nálam azonban került bele egy-két füstölt sonka kockácska. A belevalók: egy kisebb fej káposzta 2 szál sárgarépa 1 szál fehérrépa 1 nagy fej hagyma 2 gerezd fokhagyma 2 ek. házi lecsó babérlevél 1 ek.zsír (juuuuj!) 1 ek. liszt só, bors, házi vegeta ízlés szerint tejföl 10 dkg füstölt sonka felkockázva A zsíron megfonnyasztottam a hagymát, rádobtam a megtisztított, kockára vágott zöldségeket, elkapart fokhagymát, s néhány percig erős tűzön pirítottam. Majd egy evőkanálnyi liszttel bestauboltam (svábosan bestejboltam), s felengedtem annyi vízzel, ...

Minden kedves olvasómnak ezúton kívánok szeretetteljes, békés, boldog Karácsonyt!

Bevallom, az a saját készítésű adventi koszorúm - ami mézes tésztából készült - csak a mai napon került írókázásra. Ennek több oka is van: időhiányra is panaszkodhatnék, de a legfontosabb, hogy nem mertem nekiállni. Sose csináltam még ilyet, ugyanis. Kecskefejés, lólábápolás, tyúk kotlatás jöhet, node írókázás...!!! Az meg mi fán terem...? Drága Limara és MohaKonyha : blogotokat nézve az ember lánya csak ámul és bámul, és talán el is bátortalanodik, mint én is. Hát én ilyet biztos nem tudok...Bizony, nem is. Azonban hajtott az alkotókedv, és úgy gondoltam, megpróbálom. Nagy örömömre volt a készítés, s a fotón bemutatom a végeredményt. Csak azért, hogy ne szegje kedvét senkinek, hogyha nem is sikerül úgy, mint a Profiknak! Valószínű, nekik is sok-sok gyakorlás van a hátuk mögött, míg olyan csodákat képesek alkotni, mint a blogjukon, amit mindenki szíves figyelmébe ajánlok!

Ilyenkor karácsonytájt egyre gyakoribbá válnak faluszerte a hajnali cocasivításra ébredések, azaz a disznóölések. Mi ugyan nem tartunk disznót, de hébe-hóba meg vagyunk híva szomszédainkhoz segédkezni a karácsonyi valamint az újévi menü "betöltésére". Ebből adok rövid ízelítőt látogatóimnak, inkább csak képekkel, kevesebb szöveggel. Azonban azt tudni illik hogy a disznót szúrással- újabban az EU-s szabványoknak megfelelően elektrosokkal ölik, vérét vájlingokba felfogjuk, amiből a hurka alapanyaga képződik. Szőrét perzseléssel eltávolítják. Állványra akasztva hasfelmetszéssel eltávolítják a belsőségeket, az értékesebbjéből készül a már forrongó üstben lévő abalében a disznósajtnak való. A hentes a disznót bárddal kettéhasítja, leválasztja a sonkákat, elválasztja a bordákat a gerinctől, s a felfogott húsokat kolbászba, disznósajtba, hurkába vagy sózóba teszik. Folyamatosan készül az abalé, aprítják a zsírszalonnát, készül a zsírsütéshez, töpörtyűkészítéshez a segéderő. (Ez volt...

Az idén szép komótosan érkezik a tél, nem lehet egy szavunk sem, hogy már októberben beütött a mennykő! S ráadásul az első igazi hó is kellemes, napsütéses reggelre ébresztett. Hideg, fázós volt a kora reggel, de olyan hamar szikrázó napsütés lett! A hólapát - derék téli segédeszközöm - már elő volt készítve egypár napja, hisz az előrejelzések - és a derekam:), plusz a kecskék mekegése :) - jelezte, hogy megváltozik az időjárás. Kellemesen centis havacska esett, tehát nem kellett még nagyon nekigyűrkőznöm a lapátnak. Tulajdonképpen egy kis sepregetéssel járhatóvá tettem az utakat az istállókhoz és a műhelyhez: ez még csak amolyan imitálása volt a hólapátolásnak. Faluhelyen ilyenkor hamar kiderül, ki kel legkorábban: kinek a portája van leghamarabb letakarítva. Elárulom: nem vagyok a legelső. A reggeli etetést és az állatok kieresztését rögtön a fűtés követi. Fával fűtünk elsősorban, s a konyhai sparhelt kitakarítása, koromtalanítása, hamuzása után állok csak neki a begyújtásnak. Feri k...

A hétvégén nagy megtiszteltetés ért minket: a Mikulás-napi szervezők - igaz, az utolsó pillanatban -, de Ferit kérték fel Mikulásnak. Az utolsó pillanat alatt azt értem, hogy vasárnap délben jöttek el hozzánk, és a műsor délután háromkor kezdődött. Az összes szóbajöhető férfiembernek elfoglaltsága akadt. Persze nálunk is lett volna kifogás, hisz koraestére szülinapi meghívásunk is volt, de hát a gannai gyerekekért mindent! :) Felszerelést kaptunk hozzá, a műsor szereplői között pedig akadt krampusz is. Csomagokról, szaloncukorról az önkormányzat gondoskodott. Kedves színpadi előadásnak voltunk szemtanúi, ahol nem a Mikulás adott ajándékot, hanem a gyerekek ajándékozták meg a messzi földről érkezett, fáradt vándort. A mese fő mondanivalója az igaz barátság és a szeretet volt. A műsor után a szokásos adventi vásáron helyi kézműves ajándékokat lehetett vásárolni, ahová én is elvittem kecsketejes házi szappankáimat, s a bevételt felajánlottuk a pápakovácsi Mesevár Óvoda javára. Sajnos, tav...

Az elmúlt héten hazaköltöztettük barátainktól Malátát és Fügét - két gyönyörű lovunkat, úgyhogy teljes az állatlétszám itthon! A ménes-projekt kicsit félbemarad most, talán egy-két hétnek még el kell telni, mire mi is fogadni tudjuk a vendéglovakat. Lovaink nagy lendülettel vették birtokba a legelőjüket, ami két hónapos távollétük alatt kicsit helyrejött. Már amennyire így őszutón ezt el lehet képzelni :) Mindenesetre kéthavi trágya és letaposás hiányzik róla... Addig, amíg lovainkban gyönyörködtünk a legelőn, a csodaszép napsütésben szellőztetés miatt nyitva hagytuk az ajtónkat, s mire visszaérkeztünk, a következő kép fogadott minket: Gitta az összes kecskénk közül a legkíváncsibb, igaz, ő itt is született minálunk, saját nevelésünk, és hát ismer minket. Ez a merészség azonban még tőle is szokatlan! Még szerencse, hogy az őrizetlenül hagyott cicege-alapanyag nem került a bendőjébe: még időben érkeztünk! Így kisütése után fotót is készíthettem egyik kedvenc ételünkről, amit felénk tócs...

Annyira szép volt, hogy szöveg nem is kell hozzá...